A szobalány fiúk
Egyik nap beléptünk a bankba pénzt váltani. Kérdem a tisztviselőtől: ki ez a személy, aki tíz lírás bankjegyen szerepel? Tutanhamon,- válaszolja.
Ez nem Tutanhamon!- nézem meg jobban a képet.
Hát, akkor Ramszesz.
Ez nem Ramszesz!- válaszolom megbotránkozva, de már halkabban, mert Pali közben megbökte könyökömet, hogy bejezzem már be.
Hát maga honnan tudja, történelmet tanít?- kérdi csodálkozva a tisztviselő.
Arra már nem is mertem válaszolni, de ő folytatta: Na, majd megkérdem és holnap megmondom, ha bejön.
Nem tettem, megválaszoltam magamnak én a kérdést, nem volt nehéz: Chephren fáraóról van szó, a gizai piramisok középsőjének és a szfinxnek az építtetője.
A szállodában természetesen a szakácsok is férfiak, nemcsak a szobalányok.
A szakácsoknak különben mindig megdícsérem, nemzetközi nyelven, vagyis felemelt hüvelykujjal inte, hogy nagyon finom volt az étel. Látom milyen jólesik nekik, hisz az a legnagyobb elégtételük, ha elismerést kapnak munkájukért, készítményeikért. De valóban “költemények” kerülnek az asztalokra.
Az utolsó előtti nap ezt rögzítettem diktafonomra: az este fellépett egy kellemetlen “gyomorrontás” (másként kellene megnevezzem, de az vulgárisnak tűnik). Remélem kiheverem holnapig, míg indulunk haza. Nem hevertem ki. Makacsul tartott. Itthon komoly gyógyszeres beavatkozás vált szükségessé.
Sebaj, túléltem. Azt a sok élményt viszont, amelyben Egyiptomban részesültem, nem adnám a világ minden kincséért!
Hozzászólások