Sándor küldte az alábbi anyagot:
Ferenczy Károly
(Nyáry Krisztián, Facebook)
A 22 éves Freund Károly okleveles mezőgazdász 1884-ben kezdett gazdálkodni családja bánáti birtokán, Gavosdián. A német hivatalnokcsalád fia korábban a jómódú és művelt polgári ifjak életét élte, sportolt, festegetett, műkedvelő előadásokon lépett fel, de komolyabb ambíciói egyik területen sem voltak, és tanulni sem szeretett különösebben. Édesanyja korai halála megviselte, társaságba nem járt, helyette sokat olvasott. A gyakran betegeskedő fiatalembert apja eredetileg jogásznak szánta, de Károly kimaradt az egyetemről, helyette végezte el az egyéves mezőgazdász-képzést. Festményeit apja nem találta elég jónak, így lebeszélte arról, hogy tovább próbálkozzon. Fellépett egy amatőr színdarabban, de abban sem aratott sikert, így végképp lemondott a művészetekről. Úgy tűnt, lassan mégis megtalálja a helyét a Temesvár melletti birtokon. Udvarolni kezdett a szomszéd földbirtokos lányának, akinek a kezét is megkérte. Ekkor látogatta meg Gavosdián unokatestvére, a 36 éves Fialka Olga.
Olga festő és grafikus volt, képeit Bécsben rendszeresen kiállították. Német édesanyja és cseh-osztrák édesapja kezdettől bátorították, hogy művészi pályára lépjen. A fiatalember azonnal régen látott rokona hatása alá került. Talán a korban nőktől szokatlan szabad életmód ragadta meg, talán az, hogy Olga feltűnően hasonlított nagynénjére, Károly fiatalon meghalt édesanyjára. Bármi is volt az ok, néhány nap múlva már tudta, hogy szakítani akar éppen csak megkezdett polgári életével, és a nála 14 évvel idősebb festőnővel akar élni. Kis túlzással ez a találkozás döntötte el a modern magyar festészet sorsát.
Olga megnézte vendéglátója félretett képeit, és arra biztatta, hogy folytassa a festést. Más amatőr kísérletezést látott ott, ahol ő szokatlanul erős színkezelést, formabontó kompozíciót. Néhány hét múlva már egy pár voltak és készen álltak egy itáliai tanulmányútra. Károly apjának rosszallása ellenére Rómába utaztak, majd néhány hónap múlva Münchenbe mentek, ahol Károly Olga rábeszélésére beiratkozott egy képzőművészeti iskolába. Innen csak 1885 őszén tértek haza, hogy összeházasodhassanak, Olga ugyanis már terhes volt első gyermekükkel, Valérral.
A férfi tehetsége felesége szeme láttára napról napra bontakozott ki. Olga biztos szemű műértő volt, pontosan tudta, hogy férje zseni. Saját magát viszont nem tartotta annak, ezért egyre ritkábban vett a kezébe ecsetet. Egy évvel később a Freund nevet Ferenczyre magyarosította a család. Nápolyba költöztek, ahol Károly beiratkozott a Képzőművészeti Akadémiára. Sokat sétáltak Pompeji romjai között, ahol a vörös freskók színeit csodálták. Olga mindig pontosan felmérte, hol kell férjének képeznie magát ahhoz, hogy a legnagyobb festők között legyen a helye. 1887-től két évet töltöttek Párizsban, ahol Ferenczy, a korszak legnagyobb festőitől tanulhatott az akadémián.
1889-ben lett vége a kései tanulóéveknek, a család hazaköltözött. Ferenczy Károly csak ekkor, a Műcsarnok téli kiállításán szerepelt először hazai közönség előtt: kiérlelt festőként, későbbi stílusa legfontosabb jegyeit a világ elé tárva. Olga 42 évesen megszülte ikergyermekeit, Noémit és Bénit; innentől kezdve egyáltalán nem festett, életét a családjának szentelte. Rendkívül művelt volt, nyolc nyelven beszélt, gyermekeit a legmodernebb elveket követve maga tanította. 1896-ban néhány új stílust képviselő festővel együtt egy kis erdélyi bányászvárosba, Nagybányára költöztek. Hamarosan Ferenczy vált a nagybányai festőiskola vitathatatlan művészi vezéregyéniségévé. Több mint húsz évig éltek itt, Petőfi utcai otthonuk a városka művészeti központjának számított. Gyermekeik a szemük láttára váltak sikeres képzőművésszé: Valér festőként, Béni szobrászként, Noémi gobelin-művészként lett nemzetközi hírű.
A modern magyar festészet megteremtője, Ferenczy Károly a magánéletben megmaradt visszahúzódó, konzervatív polgárnak, nem hasonult az őket körülvevő bohém művészvilághoz. Valér fia visszaemlékezése szerint „prűdebb volt, mint egy zárdában nevelt kontessz. Soha nem ejtett ki vaskosabb szót; ha kellett, ötletesen tudta pótolni, körülírni.” Fennmaradtak gyermekeinek irodalmi igényességű magyar nyelven írt, játékos hangú levelei, akárcsak feleségének írt szeretetteli, német nyelvű sorai. Az erdélyi magyar festőiskola vezére és felesége életük végéig németül beszéltek egymással.
Ferenczy 1910-ben három különös képet festett Vörös fal címmel. Nagybányai házukat ábrázolják, amelynek oldalát egy pompeji vörös színre festett függönyt láthatunk. Ez a függöny-freskó volt Olga egyetlen fennmaradt kései munkája. Közös, szerelmes utazásuk emlékére készítette, hogy kertjük dísze legyen. Ferenczy Károly még megélte gyermekeivel közös budapesti kiállításának sikerét 1916-ban, majd egy évvel később 55 éves korában leukémiában meghalt. Fialka Olga, aki négy Ferenczyt adott a magyar képzőművészetnek, és aki nélkül nincs nagybányai iskola, még 13 évet élt.
Hozzászólások