Sándor küldte ezt is:
Weöres Sándor (Nyáry Krisztián, Facebook)
Talált levél
Mélyen Tisztelt Kádár Elvtárs!
Engedje meg, hogy Önhöz, az Emberhez forduljak, akit beszédei és írásai alapján becsületes, erkölcsös és a jövő nemzedékért aggódó embertársamnak ismertem meg. Csatoltan megküldöm Weöres Sándor: Antik ekloga című versét, amely az „Új Írás” februári számában jelent meg, azzal a kéréssel, hogy annak elolvasására pár percet áldozni szíveskedjék.
Nézetem szerint ez az irodalmi folyóiratban közzétett „mű” nem alkalmas az ifjúságunk erkölcsös nevelését elősegíteni. Már pedig amilyenné neveljük ifjúságunkat, olyan lesz a jövő társadalma. (…) Ez a vers nem felvilágosít, nem jóra tanít, hanem állati ösztönöket ébreszt ifjúságunkban éppen abban a fejlődési időszakban, amikor a tanulással, a társadalomban végzendő minél jobb munkára való felkészüléssel kellene foglalkoznia.
Félő, hogy e verset hasonló, vagy még merészebb irodalmi művek követhetik, amelyeknek társadalmi veszélyességét abban látom, hogy ifjúságunkat a könnyű, dologtalan életre ösztönzi. A lányok ugyanis igen könnyen fordulhatnak az ilyen művek hatására az „Édes Élet” felé, és munka nélkül próbálnak érvényesülni. Fiaink pedig ehhez a könnyű élethez szükséges pénzt majd nem becsületes munkával, hanem a „szerzéssel”, sikkasztással kísérlik meg majd előteremteni, és ez által az egész társadalom élősdijévé válnak. (…)
Hazafias üdvözlettel: Ny. József
Győr, 1964. április 23.
Weöres Sándor Antik eklogája az Új Írás 1964. februári számában jelent meg. A vers valóban erotikus, de nem jobban mint bármelyik Vergilius-korabeli pajkos pásztorvers. Hangvétele mégis botrányt keltett a szocialista erkölcs meggyőződéses hívei körében.
A felháborodott olvasók előbb a főszerkesztőnél, Illés Lajosnál tettek panaszt, majd, amikor nem jártak sikerrel, előbb a KISZ-bizottsághoz, később pedig a pártbizottsághoz fordultak. Az egyik munkáslevelező még azt is felajánlotta, hogy ha kell, a jövőben „kultúrpolitikai fronton” fog harcolni a Weöres-hez hasonló szennyírók ellen: „Jelenlegi béremnél jóval alacsonyabb fizetésért is hajlandó vagyok odaadóan dolgozni pártunk érdekében, hogy végre eltűnjön életünk egéről a szocialista neveléssel szembekerülő, azt férgek módjára kikezdő és aláásó szennyirodalom. (…) alkotni szeretnék, és a marxista kritika pergőtüzével ostromolni szeretnék minden olyan fércmunkát, ami méltatlan az új kor emberéhez szerte a világban.”
Ekkorra már a sajtóban és a pártértekezleteken is zajlott a polémia. Nyuli József nem volt megelégedve a nyugtató hangvételű hivatalos válaszokkal, és egyenesen Kádár Jánosnak írt levelet. A választ nem ismerjük, de az intervenció eredményét igen: a főszerkesztőt még áprilisban kirúgták a lap éléről, és soha többé nem kapott vezető állást. A botránynak mégis lett pozitív hozadéka is: a nagyközönség előtt addig csak gyermekversek írójaként ismert Weöres Sándor egy csapásra széles körben ismert költő lett.
Hozzászólások