Most már tudom.
A pontosság ismeretlen fogalom a thaioknál. Vagy nevezzem így, pontosnak lenni már-már udvariatlanságnak számít. Az akadémiai negyedórát nemcsak betartani, de nyugodtan túl is lehet, sőt illik (!) lépni.
Szerzetest megérinteni nem szabad. De adományozni illik, azaz kell!
Mivel a fejet a test legfontosabb részének tekintik, ezért a megérintését rossz néven veszik.
Ha valaki feléjük tartja a lábfejét, azt erősen sértőnek minősítik. Ezért nem szabad egymásra tett térdekkel ülni valakivel szemben, vagy kinyújtott lábakkal s a bokákat egymáson áttenni. Legjobb “eldugni” a lábunkat. Imádkozáskor is a templom földjén maguk alá “tűrik” lábukat, azaz ráülnek nehogy Buddha felé álljon a lábfej.
Templomba csak mezitláb illik bemenni, a cipőket kinn kell hagyni a szabadban (ami megvallom kellemes, mert a nagy hőségben a hűvös márvány érintését megköszönik az elfáradt lábak.
Buddhát nem illik fényképezni. Azaz nem szabad. Mi ezt szerencsére nem tudtuk, így nyugodtan fotóztuk, senki nem szólított meg.
Rossz néven veszik a nők-férfiak közti intim megnyilvánulásokat is. Náluk a tolerancia felső határa, hogy megfogják egymás kezét.
A harag és türelmetlenség a legnagyobb dúrvaságnak számít.
A királyi családról még a legburkoltabb formában sem szabad bírálatot ejteni.
A németek meg mi magyarok is, ha találkozunk, így üdvözöljük egymást: Hallo, wie geht´s? Szia, hogy vagy? Ezzel szemben a thaiok azt kérdezik: Ettél ma? Ettetek már? Ez udvariassági kérdés, amit gyakran megkérdeztek tőlünk is. Főleg Csemnán. Ő minden találkozáskor. Azt hittük azért kérdi, hogy akkor minden rendben, nem vagyunk éhesek, kezdhetjük tehát a napi programot?
És végül (vagy inkább elsősorban!) mosolyogni mindenre és mindenkinek illik/kell.
Hozzászólások