Impressziók

[audio:http://erdely.ma/download/multimedia/PallOlga_bemutatja_HorvathPiroskat.mp3]

[audio:http://erdely.ma/download/multimedia/HorvathPiroska.mp3]
Lehőcz László interjúja Temesváron, 2009-ben.

Különös hétvégének ígérkezett a Novemer 5.-7.-re meghirdetett “Egy kép – egy vers” című könyvbemutató, illetve az azt követő, szombat – vasárnapra kiterjedő festménykiállítás. A plakát egyből megragadta érdeklődésemet, ugyanakkor némi tartózkodással fogadtam a meghívót, annak a tudatnak birtokában, hogy szülővárosomban egyre inkább hanyatlóban van a művészetek világa iránt érdeklődés, valamint annak kellő ápolása.
Kellemesen csalódtam saját előítéleteimben , hisz attól a pillanattól fogva ahogy beléptem a terembe egy egészen más világ nyílt meg a szemem előtt: a színek, a kontrasztok, a virág – fantázia világa. Horváth Piroska valódi Virágfestőnő, hisz a különböző tematikájú képek között a domináns, az egyéni stílusát megbélyegző festményei a virágokat ábrázolják. Ugyanaz a virágmotívum, a “ledér pipacsok” ezernyi megjelenítésben és színben, megannyi érzékiségükben jelennek meg. M. Simon Katalin így foglalta versbe az alkotás mozzanatát:

“Egy pillanat,
Mit a képzelet megragad,
Tánc, melyet ecset
Színekkel játszva lejt
A vászon falán
Oly könnyedén…”
A kompozíció tökéletességét, valamint az ebből fakadó katarzis élményét pontosan a kontrasztok egybehangolása nyújtja: a világos és sötét, a gyöngéd és izzó, az érzéki és vadóc játéka. A szemen túl a lelket kényeztető képek egyre erőteljesebben sugallják azt, hogy a virágok, a természet bármely pillanatban kitörhet a keretből, életre kel hogy felfedje titkát.
Több kedvencem volt, végül azt az egyet választottam, mely leginkább kacérkodott képzeletemmel, mely valami leírhatatlan misztikumot rejtett, mely teljesen elbűvölt és magával ragadott. Talán itt érte el a művész a szemlélőre gyakorolt hatás csúcspontját, azáltal hogy mindenki rátalálhatott arra az egy alkotásra , mely sajátos módon neki szól, az ő nyelvén beszél, melyben saját lelki világának egy színfoltja villan fel és annak ‘égő szomját enyhíti’.
Nagy öröm volt számomra résztvenni ezen a rendezvényen ahol két különálló művészeti ág, a vers és a festmények világa oly harmonikusan egybefonódnak egy könyv keretén belül, két vízió találkozása által. M. Simon Katalin kiváló ráérzéssel ragadja meg a verseihez “tűzött” kép esszenciáját, lényegiségét, a kép mögött rejlő szenvedélyes érzést vagy épp egy-egy táj vagy évszak szülte merev hangulatot.
A kiállítás újra megfogalmazta a képmás és a kép közötti különbséget, ugyanis Horváth Piroska nem a természetet akarta utánozni, hanem személyes meglátáson keresztül szűri át a valóságot, és ezáltal a semmiből teremt. Így a kép közvetlen módon szólítja meg a nézőt, társszereplőként hívja az üzenet megfejtésének útján, mely által önmagát is fefedezi.

Silai Emese Mónika