Interaktív játék

Interaktív játék

 

Mailt küldtem blogtársaimnak a múlt héten az alábbi szöveggel:

 

Egy tájképen mindenki nagyjából ugyanazt látja. De egy absztrakt képen?! Kiváncsi volnék mit láttok/látunk a mellékelt képen.  (Nézd kissé hunyorítva, úgy jobban látszik a lényeg! De vajon mi a lényeg?! Ezzel a kisérlettel nyitnék egy új szobát. Kérlek szakíts rá pár percet s írj róla néhány mondatot. Prózában, vagy rímbe szedve. 🙂 Adj cimet is neki! S mailben küldd vissza. Köszönöm!!!!!!!!!!!!!! Nagyon várom!!!!!!!!!

Szép estét kívánok! És ihletet! 🙂 Szeretettel ölellek Benneteket!!!

Játéknak szánom, hátha egy kedves dolog kerekedik ki belőle. 🙂

 

És érkeztek a válaszok:

 

Laci: Farsangi bál

Többször megnézve a képet, először a színkombináció hívta magára figyelmemet! Sok szín szerepel rajta, tompított élénkséggel. A sok szín ünnepi hangulatot sugall, a tompított élénkség meg arra a periódusra emlékeztet amikor csak természetes színeket használtak! A formák: alakok, akik táncolnak! Most a farsangok periódusa van! Tehát a festményed egy ilyen farsangi bált ábrázol, méghozzá a XV. századból, mikor az egyházi törvények/szokások bilincseiből kitőr az ember laikus ünneplési kedve!
 
Irénke: Titok

 

Látok egy alakot, EGY személyt a felső bal sarokban, aki át akar törni az előtte álló képzeletbeli falakon, –  talán a jövőt kutatja…

Szomorkás a hangulata, rabruhájáról ítélve, az előtte levő zöld szín, reményt keltő érzést nyújt számára. Lerázza magáról a csíkos rabruha foszlányait.

 

 Júlia: Így esett…

 

Menyegzős vasárnap s vővasárnap között,

Midőn faluszerte, gyakran, beöltözött,

Átváltozott népek lakomáznak, s ropnak

Olyan táncot, hogy biz’ sírjukban a holtak

Is megirigyelnék a mulatozásuk,

Történt ez az eset, hogy hogyan, hadd lássuk!

 

Vidámság, bujaság, párkeresés, csókok,

Kalács és jóízű, szép szalagos fánkok,

Velőskenyér, sonka, kolbász s bor, nem kevés,

Elvette gyakorta mindünk józan eszét.

Kormozott, álruhás, ifjú, vén, mind falánk,

Koncz királynak bizony erőst behódolánk.

 

Még Pincekirály is, kinek tiszte volna,

Hogy csapra ügyeljen s a boroshordóra,

És Padláskirálynő, kire az bízatott,

Hogy madzagon lógó sonka, s kolbász nehogy

Mind elpusztíttasson torkos csütörtökig,

Fejen s kézen állva mulatott reggelig.

 

Ezen eszeveszett nagy dínomdánomba

Rontott be morcosan bús Czibere vajda,

Lecsapott, s hiába az igyekezetünk,

Koncz királlyal együtt bizony legyőzettünk.

Farsangtemetés lett a nagy vigasságból,

Kiszebábu égett. Böjt lesz, a javából!

 
SLászló: Egy festmény alá

 

EGY FESTMÉNY ALÁ (2)

“Zubog a színesés
fény hordja az árnyat
türkizkék remegés
sárgát old barnákat
úgy ömlik a mélybe
égi sziklapartról
mint széthulló percek
fövenyén az alkony
sikolyos vitorlák
fehérje is látszik
ahogy elképzelem
visz az óceánig…”

Zsuzsi: Jégbezártan

 A kép jobb oldalán lévő alakban egy hosszú
ruhás nőalakot látok, aki háttal áll, illetve könnyű, légies léptekkel távolodik.

A fehér foltokban jégbezárt alakokat érzek, talán azért, mert hideg van, ma egész nap havazott (most is esik, holnapra is ilyen időt ígérnek, azt hiszem, nem is csoda, hogy mindent hidegnek látok).

 

Cica: Ha legördül a függöny

 

Nem tudom, te mire gondoltál, de nekem a tegnap óta csak ez jár az eszemben, amikor a képedet nézem.

 

Ha legördül a függöny,

A maszk lehull,

Meztelen állunk,

Arctalanul…

A holnapi darabban

Új maskara lép

A világi színre,

Őrült a játszma,

S míg eljön a vége,

Shakespeare

Győzelmét aratja.

 

Zsuzsa: Természeti katasztrófa

 

Ez a kép a napokban lejátszódott Új-Zélandi földrengést juttatja eszembe, melyről most is egyfolytában tudósít a tévé. Eddig már 113 emberi áldozata van. Ezen a képen minden a feje tetején áll, felül nem kék ég, hanem a barna föld látható, az emberek pánik helyzetben, riadtan próbálják megérteni mi is történt valójában. Középen a barnalábú fiú a főalak, zuhan lefelé, négernek nézem, kétségbeesve mereszti szemeit, – vajon mi lesz a sorsa, életben marad, vagy növeli a halottak százalékát?

Most festetted a képet, Piroska?

Nem, tavaly.

Látod, ez is akkor azt bizonyítja, hogy azt látjuk a képben, ami bennünk “él”, ami foglalkoztat. Bár én nem sokat gondolkodom ezen a természeti csapáson, mert hát messze történt, de úgy látszik, mégis bennem motoszkál, hiszen nem közömbös számomra sem a sok szerencsétlen ember sorsa.

Ezen a képen is azt látom: a sok vért, s szinte hallom a jajgatást, a  nyögéseket…

Tényleg, nem most festetted?!

 

HP: Váratlan vendégek

 

Én egy helyzetképet látok a vásznan:

Felöltözve, útrakészen áll a család. Indulni akarnak valahova. Csengetnek. Az apa (kék ruhában) a baloldali ajtóhoz siet. Kitárja: vendégsereg érkezett!

 

Nem lehet tudni pontosan, hányan vannak. Elöl a fehér ruhás anyuka, jobb karján kékruhás bébijével. Előtte a fehér ruhás leánykáját halvány piros körvonalak sejtetik. Jobboldalán sárga kisgyermek áll.

Hátuk mögött áll a fekete apuka, de úgy tünik ő sem egyedül..

– Nem zavarunk?! Gondoltuk, meglepünk.

Benn az anya (fehér ruhában, piros kendővel, fekete harisnyában) megtántorodik a váratlan meglepetéstől.

Jobb oldalon a leánykája (fekete felsőrésszel, kék kötényes zöld ruhájában) látszólag nagyon örül. Nyúrga öccse (fehér ingében, zöld nadrágjában) mégjobban. Örömében hasra veti magát, magasra emelve hosszú, vörös lábait.

A fekete macska a bal alsó sarokban testét összehúzva, felborzolt bundájában figyelő helyzetben várja: Mi lesz itt?!

Pali: Semmi

 

S te mit látsz a képen?- mutattam rá a falon lévö eredeti festményre.  Nézd hosszasan! Esetleg kissé hunyoríts! … Na, mit látsz?

Semmit!

 

Marika: Nagyestélyi fogadás 

F.Ildi:

Szemben velem egy kis bárányt látok, kék szallaggal és csengö a nyakán. Elötte kétoldalt kacsákat, jobbról hátul egy fekete bárány fejét. 
Holnap is megnézem.