Olyan ritkán vagyok a fiammal! Csak olyankor, ha éppen visz haza Erdélybe, vagy valahova kirándulni. Tudja, hogy számomra az mekkora ajándék.Neki köszönhetem, hogy eljutottam Egyiptomba, Isztambulba, Londonba, Amszterdamba, Berlinbe, Prágába, New Yorkba, Velencébe, a Dolomitokba.
Most is azt tette. Telefonált Bécsből: Mi a hétvégi programod? Akarod, hogy menjünk valahova?
Hogyne! Hova gondoltad?
Még nem tudom, meglátjuk.
Mennyi időre?
Egy-két napra, meglátjuk.
Azt hiszem azzal már indult is, de én még ültem nyugodtam a komputerem előtt, hogy bőven ráérek készülni, csomagolni, ha majd elindul. Bécstől úgyis két órányira van Ried. Csakhogy ő repül! Egyszercsak szól a telefon: na, tíz perc múlva gyere le, menjünk be a központba, olyan kellemes idő van.
Felugrottam a gép mellől, öltöztem, ültem is be a kocsiba. Nem volt szerencsénk, nagy nyüzsgés várt a belvárosban, hosszú bevásárló éjszaka volt, az üzletek nyitva, nagy csindaratta.
Na, ez nem jó! Menjünk máshova! Schärdingbe? (ejt.Serding) Hívjuk Magdi nénit is! Úgy lett. Kellemes schärdingi esti séta lett belőle. És sikerült az antik világ frissen elkészült hét csodája közül hármat meglátnunk. (Erről majd más alkalommal szólok.)
Másnap reggel kilenc körül indultunk. Hogy hova, még mindig nem tudtuk.
Mikor Salzburg felé közeledtünk, akkor döntött: menjünk fel az Alpokba!
Nagyszerű!!!
Hozzászólások