Ott volt ő is Hadadon? – kérdeztem Tiborra, amint megemlítette, hogy könyvének Lukácsi Éva a „lelke“. Az ő segítsége nélkül nem tudott volna megszületni a kötet.
Nem ismerhetem, értesültem válaszából, nem volt ott Hadadon. Amerikában él.
Hoppá, kaptam fel fejem, lehet ez a könyv is egy internet kapcsolat „szülöttje“, akár az enyém, az Africa Dance.
Úgy van, győződtem meg rövidesen. Mindkét munka virtuális kooperáció eredménye.
Mindkét kötet egy férfi és egy nő terméke, melyek messze élnek egymástól. Modern bébik, gondolkodtam el a dolgon. Kissé „lombik bébik“, melyeknek „szülei“ nem is ismerik személyesen egymást. (Vagy csak futólag, rövid ideig találkoztak, mint a Wass Albert kötet esetében). A furcsa bébik „virtuális nász” eredményei. (Most száguld a fantáziám, nem kell komolyan venni kifejezéseimet!)
Az Africa Dance-et én szerkesztettem, s a barcelonai festőművész, Bluebird adatta ki Amerikában. Az ő képeit s az én „Afrikai táncosnőim” című magyar nyelvű írásomat tartalmazza.
A könyv német nyelven folytatott mail kapcsolat, azaz virtuális postaváltás eredménye. Sem előtte, sem utána személyesen nem találkoztunk.
Dehát vegyünk közelebbi példát! Az Erdély.ma honlap főszerkesztőjét sem ismerem személyesen, mégis, ha megszólítjuk egymást Skype-on, úgy intézzük el tömör, gyors megbeszéléseinket, mintha a tegnap találkoztunk volna.
Csak blogom hozzászólóit ismerem. Illetve őket sem mind. Nem találkoztam sem a kaliforniai Andreával (synflower), sem az ausztáliai Ibivel (Ebby), sem a franciaországi Julie-vel, akik bekukkintottak egy, vagy néhány üdvözlés erejéig valamelyik anyagomba. Mégis ismerősként köszöntjük egymást, ha hozzámszólnak.
Hozzászólások