Üzenet

Levél jött az ősztől,
Sárga falevél…
Szél röpítette,
Ablakom elé.

Tenyerembe simult,
Halkan zizegett,
Szomorú arcán
Zord üzenet.

Éjszaka csöndjében
Halk nesz… Ki jár?
Sok sárga levél
Szelek szárnyán száll…

M. Simon Katalin

* * *

Alkonyősz

Lilára sárgult
a tűzpiros őszi táj
mézarany levelén
permeteg rozsda
tejszínű köd szitál
aromás bort iszunk
esti szürkületben
rubinvöröset
vérbőn zamatozót
s tagadjuk
hogy örök az elmúlás

Haldoklik a fény
elnyílt az alkony is
árnyat vet ránk
bársonyos bús-barnát
és lebegve táncol
a nyírkéreg fehér
sötét terhével
a házgerinc felett
borongós felhő-testtel
hosszan eldőlve
a nászi ágyon

Valaki elment

Így fut el a Nap is
kemence-meleggel
az ég aljáról lelóg
kivillan csillagbokája
csorbult lombok alól
fátylat vet a félhomály
s beleroppan a föld

Még látom
hogy köti színezüst álmát
kriptaboltozat alatt
emésztő lángból
felhők szőttesén az éj
mikor ölembe hull
s elalszik csendben
karján a vérszínű
Holddal

(Seres László
Nagytarcsa)