Egy édes dolog, amiből bizony lehetett volna nagy kellemetlenség is. Szerencsére nem lett.
Az este lefekvéshez előkészítettem a nyersen felvett (tehát még meg nem zenésített) legújabb hangoskönyvemet, hogy kényelmesen, nyugodtan, vízszintes helyzetben, nem pedig széken ülve hallgassam végig. Közben a diktafonomat is odakészítettem, hogy ne írjam, hanem arra mondjam észrevételeimet.
Nem sikerült a tervem! Az este is belealudtam a hallgatásba! Ez már az ötödik alkalom volt. Tehát öt napja próbálom pontra tenni és nem sikerül. Ilyen még nem volt. Nem tudom életrekelteni azt a könyvet!
Valamikor felébredtem álmomból egy szokatlan zajra, kivettem a dugókat a fülemböl s rátettem a CD lejátszót álmosan az éjjeliszekrényre. Leesett. Azt hittem vége. Nem lett vége. Nem sérült meg, szerencsére. Az álom viszont rögtön kiszökött a szememből, mert kipróbáltam, hogy müködik-e a készülék. Müködött. OK, – ringattam magam újra álomba.
Éjjel, forgolódás közben mind éreztem, hogy valami nyom, – de nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. Reggel már igen-igen nyomta a derekemat valami. Odanyúlok, – hát a diktafonom volt!!! A kicsi tip-top digitális diktafonom. Azon aludtam. Tragédia!!! Dobhatom el, de vásárolnom kell másikat,- újabb 100 euró!- bosszankodtam. Szerencsére erre sem kerül sor, mert szuperül müködik továbbra is.
A könyv viszont ma sem készült el. A címe: Én most is vagyok.
Idehaza Riedben ezúttal rendkívül termékeny időszakom volt. Sokat dolgoztam. Bocsánat, -játszodtam! Ez a kép is most született, talán a sok ünneplés, a sok Bálint nap, meg Dragober nap hatására. Címe: A szívtipró.
Hozzászólások