Irénke, az este betett anyagod adta az ötletet, hogy nyissak egy vicc szobát. Hadd szépítse meg a most már egyhangú, kivül-belül szürke napunkat. Mert a vicceken nevetünk, vagy legalábbis mosolygunk, tehát egy csöppnyi vidámság költözik lelkünkbe.

A fenti, tegnap született képet s hozzá a 77-es galériát (mert abban fog szerepelni), a legjobb vicc mondója kapja. Közszavazással ítéljük oda, a végén.

Egyszerre csak egy viccet tegyünk be!

 

Az Irénke ötlet adó vicce:

Mi az abszolút nehéz?
Egy decemberben született gyereknek bemagyarázni, hogy őt is a gólya hozta!

Utólag kiemelt vers:

AZ ELSŐ MŰTÉT

A siker ízét érezte ajkán,
Tompuló lobogását a láznak.
Műszerek, lámpák, szikék közt
Felsóhajtott a stáb, paroláztak.
“Az első műtétem ez!
Na, hogy ment?”
Kérdezte a doki izgatottan
S körbenézett, mint egy hadvezér a
véres csatatéren: “Milyen voltam?”

“Megszögelt két bordát, egyet kivett,
Egy vakbelet is eltávolított.
Sikeres volt a beavatkozás!
Csak egy hibát követett el””-így szólt
a főorvos és vállon ragadta
mielőtt magával betelhetett.

“Kolléga Úr! Ön elfelejtette
közben váltani a betegeket.”

(Seres László
Nagytarcsa)