Jóhír

Most kaptam a jóhírt tartalmazó mailt Gugyerákról: 

 Egy igazi jóhírrel szolgálhatok, Piroska!
A kiadó hosszú gondolkodás után végül, a rossz anyagi körülményeik ellenére is rábólintott a könyv megjelentetésére. Várhatóan szeptember végén jelenik meg a jegyzetválogatás, benne külön Gugyerák-fejezettel. T

Gugyerák és a BMW-sek

 Gugyerák hónapok óta BMW-tulajdonosokat figyel. Szomszédai közül ugyanis, aki ad magára, ilyen járgányon furikázik. Gugyerák kutatásaiból egyértelműen kiderül, hogy a BMW több, mint autó. Életérzés. Valami olyasmi, amiről az emberek többsége álmodik csupán, ellenben a boldog kisebbség élvezi is.

       Gugyerákot valamiért nem hozta lázba a BMW-mánia (egyelőre!), ezért csupán az foglalkoztatja, milyen a BMW-tulajdonos, miben más, miben különbözik egy átlagos autóstól.

       Vizsgálódásra van is alkalom bőven. Gugyerákék lépcsőházában három BMW-tulajdonos lakik, Gugyeráknak meg van szerencséje két BMW között parkolni.

       A BMW-s mindent másképpen csinál, mint az egyszerű, szürke, hétköznapi autóvezetők. Az átlagos autót vezető ember beül az átlagos kocsijába és elhajt, addig a BMW-s bár szintén beül a kocsijába, de nem hajt el. Élvezi. Ül benne, zenét hallgat, telefonál, uzsonnázik. A szóban forgó BMW-tulajdonos a vendégeit is az autójában fogadja. Valószínüleg szebb, mint a nappalija. Ha rossz az idő a kocsiban ülnek, ha meg süt a nap rákönyölnek a motorháztetőre és úgy diskurálnak.

A BMW-s feleségének természetesen szintén BMW-je van, ő a barátnőit fogadja a kocsijában. A játszani lehozott gyerekek játszótér és homokozó hijján, és helyett a BMW-ben mászkálnak, énekelnek és kergetőznek, miközben anyuka ül a volánnál és élvezi a BMW-életérzést.

Míg Gugyerák autóját folyton megtalálják és megtisztelik a madarak, addig a BMW-ék olyan tiszták, hogy enni lehet róluk. S mint említettem: esznek is róluk. Tulajdonosaik parkolóhelyeikre kavicsot szórtak, elvégre egy BMW nem állhat csak úgy a fűvön. Talán mert elromlik.

A másik BMW-tulajdonos nem eszik az autójában, nem is könyököl rá (ez egy alacsonyabb típus), ellenben folyton tisztogatja, törölgeti. Zsebkendő helyett törlőrongyot hord magánál és kétnaponta alaposan áttörölgeti a kocsit. Ha végzett, akkor gyönyörködik benne. Először közelről, aztán átmegy az út túloldalára és onnan méregeti.

Gugyerák vizsgálódását azzal összegezte, hogy BMW-nek lenni jó, BMW-tulajdonosnak lenni szintén. Utóbbiak rengeteg szabadidővel rendelkeznek, a nappali helyett a kocsiban ülnek, és a tévé helyett a műszerfalat bámulják. A BMW-életérzés felszabadító, magabiztossá tesz, hangos zenehallgatással párosul, s talán a rendőrök sem olyan szigorúak, ha meglátnak egy ilyen autóba oltott remekművet.
Fábián Tibor