Kedves Piroska, Ildikó, Ibi és Enikő, köszönöm szépen az együttérzést és testvéri szeretetet, nagyon jól esik nekem!
Csütörtök este nagyon gyorsan kellett határozzak és cselekedjek, mert azt vettem észre a hírek alapján, hogy azok akik nem tudtak hamar határozni, hogy maradjanak-e vagy menjenek, mikor a tűz közeledett, azok megfizettek az időveszteségért, sajnos jó páran az életükkel…
Nekem két füstriadóztató készülékem van a házban, amit évekkel ezelőtt szereltem be, és minden évben a születésnapom reggelén új elemekkel látom el. Csütörtök este mindkettő beindult, kinéztem és kiszagoltam a házból, és vastagon állt a füst a kőrnyéken! Rögtön megírtam az emailt, remélve így kevesebbet aggódtok, mintha csak eltüntem volna. A kocsimban már vasárnap óta minden olyan dolog ami kedves nekem, már be volt pakolva, éppen csak a macskámat kellett betegyem egy ketrecbe és azzal ugrottam is az autóba.
Az irány számomra mindig a víz fele, a tenger felé vezet ilyen esetben. Hála a jó Istennek az utcákon nem volt nagy forgalom és eléggé jól lehetett látni a füstben. A mobil telefonon felhívtam a barátomat, hogy lássam tud fogadni rögtön? Ez egy olyan barát, hogy az egyik szobáját a házban “Tibor’s room”-nak, Tibor szobájának hív.
A háza egy idillikus helyen van, drága nagyapám szavajárásával kifejezve “az Isten háta mögött” közel a tengerhez. Annyira félreeső hely, még a postáját is a legközelebbi faluban az üzletben tartják meg neki. Víz csak ami a háztetőröl csapolható. A villany is a háztetőn levő fotocellák bisztosítják, a gázat palackokban hozza haza, még a szemetet is ő kell a szemétdombra vigye, vagy elégesse. Az igazi gyönyör a természet, madárdal, kilátás, szabadság, élet élvezet. Még a legközelebbi szomszéd házát sem lehet látni a láthatáron. Közel Robinson Crusoe életmód. A pénteki emailt a legközelebbi faluból kellett küldjem, mert még telefonvonala sincs, csak egy mobilja. Van egy csomó háziállatja, nagyon kedvesek.
A barátom egyedül neveli 9 éves kisfiát és 14 éves lányát. Mesés hely szerintem gyereknevelésre. Azt kell mondjam, hogy nagyon sokat segített rajtam lelkileg és szellemileg egy kicsit kikapcsolódni, a sok rossz hír után.

A rádióban hallottam, hogy az egész város tele volt füsttel, mert a szél hozta le hozzánk csütörtökön. Én attól függetlenül, hogy imádom a házamat, nem kockáztatom meg az életemet érte, mert házakat mindig lehet újraépíteni, de egészséget nem nagyon.
Az utolsó statisztikai adatok a tűzvész tragikus eredményéről: 181 azonosított halott, hetekbe vagy hónapokba fog telni az öszszámot megtudni, 1834 ház földig égve, 4500 négyzetkilóméter erdő elégve, 7500 ember hajléktalan.
Sajnos statisztikailag nem lehet ábrázolni az életben maradottaknak és érintetteknek a lelki, szellemi és fizikai fájdalmát és kárát. De imádkozzunk, hogy minden rosszból valami jobbra virradunk holnap.
Fejezzem be ezt az eseményt egy nagyon megható sztorival: az egyik leégett faluban csak egy egyedüli ház maradt meg, a tulajdonosok hazatérve, az asztalon találtak egy átlátszó tasakban egy levelet a tűzoltóktól és mellékelve egy papír 5 dolláros. “Nagyon szomjasak voltunk és megittunk egy üveg narancslevet, mellékeljük érte az 5 dollárt. Köszönjük szépen és elnézést kérünk.” Hát engem ez a tudat, hogy ilyen emberek között élek, büszkébbnél büszkébbé tesz.
Piroska, teljesen együtt értek veled, hogy most már húzzuk le a függönyt erre a “Pokol” sorozatra, és még egy imát mondjunk mindenkiért. 
Úgy ahogy te nagyon szépen írod: “Talán újra lesz napsütés, meleg szellő, hallani majd a madárdalt, gyönyörködni lehet a virágokban, meg a békét hírdető harangszóban”.
Most pedig szeretnék mindenkit elvarázsolni egy szép helyre, mert egy kicsi kikapcsolódás mindenkinek jól fog esni.
Nagyon szép a Notre Dame, körbe nézhetitek a nyilak segítségével, kattints ide:  http://www.photojpl.com/flash/08notredbs.html
Még egyszer köszönöm a testvéri szeretetet.
Tisztelettel,
SzántóTibor