Jön a tavasz?
Vagy mégsem?
Hozzánk jön mindenképpen.
De Tiborhoz nem. Semmiképpen.
Részletek tegnapi leveléből:
Kedves Piroska, Ibi, Enikő és Ildikó!
… ma is 34 fok volt… Most már igazán ebből a “jóból” elég volt, mert ez évben nálunk még csupán 2.2 milliméter eső esett, a szárazság dominál…
Nekem ez a nyár már nem élvezet, sőt kínzás. Nem lehet pihenni tőle.
Itt Ausztráliában az az érzésem, hogy a természet fejre állt és bukfencezik. Tegnap az északi szomszéd államban, Új Dél Wales-ben is nagy árvizek kerekedtek. Némely helyeken 300 milliméter eső esett 5 óra alatt.
Az északi Queenslandben ahol még a terület 62 százaléka víz alatt áll, megint esik az eső, és egyes helyek legalább még 6 hétig mind víz alatt lesznek. Most már oda az ivóvizet is helikopterrel viszik be.
Nagyon sajnálom őket, de szerintem inkább víz legyen mintsem tűz…
Üdvözlet mindenkinek, Tibor
A másik levél az éjjel érkezett Erdélyből. Ráismertek, tudjátok ki küldte?
(Sajnos, előző levelét nem tudom közölni, mert kitörlődött gépemből. De ezt most lementettem.)
Csak most volt időm belépni. Ma is későn jöttem haza. Azért mondtam, hogy teljesűlt a kivánságom, mert azt kivántam, hogy valami olyan “semmit” kéne csinálni, amit azért mégis hasznosnak tartok. Hát azt csinálom, nézem hogy csepeg a glukóz, és közben mégis nagyon hasznos vagyok a beteg és családja számára. Ha a blogtársakat érdekli akár közölheted is.
Az ausztráliai tűz egy nagy katasztrófa, mi fel sem fogjuk mi van ott. És hogy neked ott (!) is van ismerősöd, – hát az is csodával határos.
A Marian Cozma halála és temetése is egy országokat összekötő eseménnyé nőtte ki magát. Ezek valódi nagy események, melyek mellett az én beteggondozási akcióm igazán minimális.
Nem vagyok szomorú, de biztatásodra mindenképpen szűkségem van.
Sok szeretettel, Erzsike
Hozzászólások