Avagy A borivók tizenhárom parancsolata
1. Sose kezdjük borivással a napot. A reggeli bor megfekszi a gyomrot, rátelepszik a mozgásközpontunkra, azonkívül kettőslátás is kialakulhat.
Tapasztalt szüretelő törkölypálinkával indítja a reggelt, ennek kiváló az értágító hatása, meg a muslincák sem jönnek ránk annyira, mint bor esetében.
2. Lehetőség szerint keveset tartózkodjunk napon. A szeptemberi-októberi napsütésnek még ereje van, könnyen okozhat szédülést, kóválygást, egyensúlyi zavarokat.
Ha tehetjük, vonuljunk a pince hűvösébe, a megfáradt, kitikkadt szervezet itt tud igazán feltöltődni.
3. Ernyőt, botot sose vigyünk magunkkal a pincébe, ez tudniillik a lépcsőn való lezuhanásunkban akadályozhatja a biztos talajfogást, plusz a poharakat is leverhetjük vele, ami újabb bajforrás lehet (vágásos sérülések stb.).
4. A lopót mindig egy kézzel fogjuk, így szabad kezünkkel megtámaszthatjuk szüretelő társunkat.
5. Sose vedeljük a bort, csak hörpöljük, kortyolgassuk. A vedelő borivó kevésbé szép látvány, beárnyékolja az egész szüretet, azonkívül a saját kezére is rá szokott lépni.
6. Ne kívánd meg felebarátod borát, ott a tiéd!
7. Óránként, kétóránként jöjjünk fel a pincéből, nézzük meg, hol tart a szüret, mire jutottak az asszonyok és a gyerekek. Ha a tőkék között szemlélődünk, kapaszkodjunk erősen a karókba, lábunkat próbáljuk meg ciklikusan egymás elé rakni.
8. Az éneklés (Részeg vagyok, rózsám…), a szavalás (Ej, döntsd a tőkét…) jótékonyan hat a tüdőre, szívre, növeli az együvé tartozás érzését, sőt még a seregélyek is elmenekülnek a környékről.
10. Szüreti összeszólalkozásoknál bicskát, hordódongát nem illik használni, kínáljuk meg óborral az ellenfelet, az majd leteríti.
13. Reggel ne ijedjünk meg a táskás szemű, piros orrú embertől a tükörben. Megvan szegénynek a maga baja.
Hozzászólások