BlogÓriás | Kaland

Seres László:

A NŐ és a FÉRFI

Ahogy a szemük egymásra villant,
kinyílt lelkük csillag-mennyországa.
A NŐ látta fenn az angyali kart,
a FÉRFI csak azt, hogy jó…a lába.

Ábrándoztak vad, bűvös fénykörök
közt, mint akit mágia, varázslat hajt.
A NŐ arról, a szerelem örök,
a FÉRFI, hogy véges minden kaland.

Aztán a bőrük titkon összeért,
lángra gyúlt a vágy a szív falában.
A NŐ félt, hogy csak álom-szőtte kép,
a FÉRFI fürdött az illatában.

Egymásra hulltan és önfeledten.
A NŐ a jövőjén gondolkozott,
milyen szép pár lennének ők ketten…
A FÉRFI cipzárt s gombot átkozott,

Csókolta vadul mézédes ajkát.
A NŐ hitte, szép esküvő lehet
hosszú fehérben s álmokat dajkált.
A FÉRFI dombokat, lágy völgyeket.

S repítették izzó tűzszekerek…
hagyta magát mindkettő elégni.
A NŐT vágyai vitték s gyerekek.
A FÉRFIT…tízre haza kell érni.

Kaland