D. Nagy Éva anyaga:
A húsvét utáni ötvenedik napon, vasárnap és az azt követő hétfőn (az idén május 19-én és 20-án) ünnepli a keresztény világ a Szentlélek eljövetelét és egyben az egyház megalapítását, azaz PÜNKÖSD napját
Nekem pünkösdkor a székelyföldi Csíksomlyói búcsú mellett mindig Kalotaszeg is eszembe jut. Kalotaszeg Székelyföld után Erdély legjelentősebb magyarlakta vidéke, amely népművészetben, népköltészetben és nyelvjárásában sajátos vidék. Délről a Gyalui havasok, nyugatról a Vlegyásza (Vigyázó) és északról a Meszes hegység határolják; területe 1000 km2-t képvisel: a Sebes Körös, Kalota, Almás és a Nádas folyók völgyeiben, főleg Kolozs megye területén.
KALOTASZEG-en a legszínpomásabb tavaszi ünnep a Pünkösd. „Ilyenkor színes forgataggá válik a templomtér, mintha a rét minden virága egyszerre nyílna ki itt a havasok alatt.“ – olvasható Várady Pál és Borbély Anikó Kalotaszeg című könyvében .A lányok, asszonyok, legények ünnepi népviseletben vonulnak a templomba. A kalotaszegi népviseletnél színpompásabbat, szebbet szinte elképzeni sem lehet.
Először 1989-ben jártam pünkösdkor Kalotaszegen, Kalotaszentkirályon, az 1992-es pünkösdkor már tovább mentünk, Bánffyhunyadtól gyalog jártuk be Damostól, Kalotaszentkirályon, Magyarvalkón, Gyerőmonostoron át egész Körösfőig. 1994-ben pedig az úgynevezett cifra vidéket vettük célba és Vistán pünkösdöztünk. Ott, szállásadónk Ilus néni és szomszédsága jóvoltából még engem is beöltöztettek, hacsak fényképkészítés erejéig is. Akkor értettem meg, miért fogták egy idő után a pártás lányok a fejüket a templomban. A vistai gyöngyös párta, olyan nehéz, hogy még a fotozás idejére is komoly munka volt a fejemen tartanom. Ezért vágok olyan keserves arcot a képen .
Sokfelé jártunk még Kalotaszegen: Sebesvárnál, Zsobokon, Sztánán (Kós Károly Varjúváránál), Magyarbikalon, Farnason, Kispetriben, Nagypetriben, Váralmáson, Bábonyban, Ketesden, még Léta várához is elzarándokoltunk egy május elsején.
Nemcsak a gyönyörű népviselet bűvölt el,
https://picasaweb.google.com/piroskaho/EvaKalotaszegiNepviseletben#
de varázsul ejtett egész Kalotaszeg : a táj, az emberek, a templomok, a temetők fejfái, a házak, a faragott és festett kapuk, bútorok, a hímzések, varrottasok, szőttesek. Nemhiába írta Kós Károly is „A tájat és az embereket én egyszerre szerettem meg. Ez a nép formálta a lelkem. Ezt a művészetet nem lehet szavakkal leírni, jellemezni és magyarázni. A kalotaszegi művészet színes, de nem tarka. Virít, de nem rikít. Olyan, mint a virágos hegyoldali kaszáló. Szabad, büszke nemzet lelke beszél a korhadt fejfából, a toldott-foldott zsendelyes parasztházból, a színes, tobzódó fantáziájú rajzokból.
„Hinnünk kell abban, hogy örök életű marad mindez a szépség , ott a Kalota partján. Akarnunk kell, hogy századok múltán is ringjanak a szoknyák és csillogjanak a párták a pünkösdi napsütésben. Tennünk kell azért, hogy mindazt az erőt, amely e népet évszázadok viharán átvezette a XX. (mostmár XXI !) század „ békéje“ se tudja elpusztítani“ mondom együtt én is Várady Pállal és Borbély Anikóval.
Irénke visszaemlékezése a felejthetetlen Magyarvalkó-i évekre: (kiemelve egy előző anyagból)
Irénke: Számomra nagy iskola volt az ottlétünk 14 esztendeje. Többek között ott tanultam meg az írásos, vállfűs és vagdalásos kézimunka varrását, onnan, a forrásból vannak meg az eredeti írásos mintáim, üvegtollam, amivel sok mintát “írtam” vászonra.
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.506036422779230.1073741833.100001186304796&type=1
De egyebet is tanultunk, gazdálkodni, majorság, nyúl, disznó és juh is volt az udvarunkban, azokról kellett gondoskodni, még kaszálni is tudtam, juhot fejni, finom sajtot készítettünk, a kemencében sült báránynak nem volt párja, hát a finom házi kenyér,… nagy gyümölcsös, kora tavasztól késő őszig mindig érett valamilyen gyümölcs, Miháltz lelkész érdeme hogy a falut gyümölcsössé tette. Sokat lehet tanulni falun, segítőkész emberek voltak az oktatóink. Dolgoztunk, de szép volt, mindenre volt időnk. Együtt volt a család, mindenkinek megvolt a feladata, amit jókedvvel, szívesen végeztünk el, sokat énekeltünk,… és hogy ne maradjunk le a világtól, a szentesi tv adót is behoztuk, hol a csűr tetejére, hol a templom tornyába vittük a saját készítésű antennát. Dióhéjban ennyit, magunkról.
(Folytatás a hozzászólásokban)
Hozzászólások