Szemezés függöny mögül
Állandó, folyamatos adó-vevő viszonyban állunk. Felső fokon. És intenzíven. Kiváncsian és mosolyogva. Játszadozva. És annak tudatában, hogy minél többet adunk, annál többet kapunk.
Minden művész boldog, ha munkája visszhangra lel. A költő, ha versét szavalják, a zeneszerző, ha meghallja, hogy valaki fütyöli melódiáját, az író, ha könyveit olvassák, a festő, ha képét figyelmesen nézi valaki, de azt hiszem én vagyok mindenkinél a legboldogabb, mert mi megbeszéljük. Ezzel adtok tartalmat és értéket munkáimnak. Köszönöm minden megjegyzéseteket, minden rá(m)szentelt perceteket, a biztatást, amit kapok töletek. Nektek nagy szerepetek van abban, hogy magabiztossá váltam. Köszönöm! Egyáltalán, köszönöm, hogy vagytok nekem!!! Gazdagnak érzem magam. Ti vagytok a kincseim.
A mai rímpárokat a kincseim sugallták:
Júliát- mámorát
Zsikérért- békéért
Zsuzsitól- muritól
Irénkét- jókedvét
Enikő- hazajő
Olgát- dolgát,
Tibor-bibor
Cicának- vitának
Ildikóért- semmi pénzért
Gugyerákod- hazavágyod
Juditot- harmatot
Paliért- baniért
Ef Tének- jöttének
Marikát- a haját
Editnek- hírének,
Zsigát- csigát
Bibe- kibe
Ibiét- a fülét
Piroskáról- falujáról
Hozzászólások