Ezért közzéteszem leveledet, kedves Ildikó!
Szia Piroska!Nem akarok már mindent a blogba írni, úgyhogy most itt elmesélem minek is örültem még tegnap este nagyon, de nagyon.
Szóval hét órakor kezdődött a műsor, de én az előtte rendezett kiállítást és vásárt is meg akartam nézni, tehát már hatkor ott voltunk. Sajnos még így is kevés volt az idő mindenre. Rengeteg szép kép volt a szájjal, lábbal festőktől és más fogyatékkal élőktől, nem is tudtam végignézni. Amint a vásárnak berendezett helyiségbe értem, rögtön az ajtó mellett cd-ket árultak a “Nemadomfel” együttestől. Persze azonnal vettem is, mert ezt előre beterveztem. Következő vágyam az volt, hogy vegyek az öregjeinknek az Otthonba valami ajándékot. Sok szép dolgot láttunk, melyeket ugyancsak fogyatékkal élők, vagy gyerekek készítettek. Végül egy kaspót vettem, hisz nálunk rengeteg virág van, lesz mit beletenni. Azután ahogy mentünk tovább az asztalok mellett, egy ember tolatott felénk, hatalmas kamerával a kezében. Gondoltuk, hogy biztosan VIP vendégekről készít felvételt. Valóban, a jelenlegi, valamint a két előző köztársasági elnökünk feleségei látogattak el a vásárba -ők voltak egyébként az est védnökei-. De engem ők egyáltalán nem érdekeltek. Mögöttük viszont egy nagyon szerény, barna csuhás ember lépkedett, akit azonnal felismertem, hisz már annyit olvastam róla, és első perctől a szívembe zártam. Ő pedig nem volt más, mint Böjte Csaba ferences rendi szerzetes. Nem azt éreztem, hogy jé, csoda történt, itt áll előttem, akit eddig látatlanban is csodáltam, hanem arra, hogy igen, van Isten, mert az nem lehetett véletlen, hogy abban a több ezres tömegben pont összetalálkozhattam vele. Csak néztem őt, és akkor valaki hozzá lépett és beszélni kezdett hozzá. Láttam rajta, hogy nagyon zavarta a hatalmas tömeg. Egy pillanat alatt odaléptem hozzá, megfogtam a kezét, és azt mondtam neki: köszönjük, hogy eljöttek hozzánk. Rám sem nézett, talán fel sem tűnt neki az események forgatagában az a pillanat, de nekem nagyon sokat jelentett. Nem vagyok bálványimádó, nem szoktam példaképeket állítani magam elé, eddig akire hajlandó voltam fölnézni, az Teréz anya volt. De Csaba testvér valami hasonlót hozott ki most belőlem. Azóta is úgy érzem, mintha pozitív energiával töltődtem volna föl.
Írtad nekem, hogy Erdély-imádó vagyok. De ezt csak neked köszönhetem. És valóban KÖSZÖNÖM! Köszönöm, mert amióta téged ismerlek, kezdem egyre jobban megismerni saját magamat is. Hogy Erdély konkrétan milyen szerepet játszik az életemben, vagy milyet fog, ezt még nem tudom. Majd meglátjuk. De az biztos, hogy nem közömbös nekem.
Az olasz származású Pió atya szavai csengenek a fülembe néha, amint azt mondta egykor, hogy Magyarország egy olyan kalitka, melyből egyszer egy gyönyörű madár fog fölszállni. Lehet, hogy konkrétan Erdélyre gondolt? És lehet, hogy amikor ez megtörténik én is ott leszek?
Látod, ilyenekről már nem merek írni a blogban, mert sokan esetleg kinevetnének, vagy őrültnek nyilvánítanának. Te viszont tudom, hogy nem tartozol ezek közé. Te szeretsz ugyanúgy álmodozni, ahogyan én.
Jót álmodni pedig igenis jó!
Jó éjt, és sok-sok puszi neked!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Hozzászólások