Katedrális

A napokban kaptam Zsikétől az alábbi mailt:

Kedves Piroska! 11.-én telt le egy esztendő, mióta a besztercei szásztemplom tornya, még mindig kideritetlenül, leégett. Borzasztóan fájt.

Az égést követő másnapon a zsidótemplomban megtartott Beethowen-koncerten vettem részt, s a halhatatlan zenét lecsukott szemekkel hallgatva, szemeim előtt szinekben, mintha reálisan előttem lett volna, életre kelt a torony, de sajnos élőn, máglyán-égő elitéltként kétségbeesetten vonaglott, karjait az ÉG felé nyújtva, segitségért hiába könyörögve, mignem teljesen megcsonkult és tehetetlenül kénytelen volt beletörődni a megváltoztathatatlanba.

A szonáta (már nem tudom, a VIII. vagy a IX. szonáta volt-e, mindkettő szerepelt a programban) utolsó, 3. részében az agyonkinzott, tetőtlen torony egyszercsak, a zenének felfrissülő,vidámmá vált ritmusára, elkezdett ujjászületni, szemeim előtt emelkedtek a magasba a tetőtornyai, mig Beszterce szimboluma még szebben, még büszkébben pompázott mint valaha.

Miután kijöttem a koncertről, tudtam meg, hogy a hegedűművész Románia jelenlegi legjobb hegedűművésze, Gabriel Croitoru, George Enescunak a hegedűjén játszott, s a hegedűnek neve van: KATEDRÁLIS!!!!!!!!!!!!!!!!!

Egy hónap múlva úgy éreztem, hogy le kell fessem az átélt dolgokat. Már nem tudom, hogy elküldtem-e ezt a képemet, mikor itt voltatok, úgy emlékszem nem mutattam meg, kartonra festettem s benne volt egy dossziéban, ha igen, elnézést kérek az ismétlésért.

A tegnap a főtéren több felekezet közös imát és müsort tartott a templomért, sajnos én csak utólag, ma tudtam meg…