A szállodánk udvara
11-kor elmentünk a fogadásra. Hideg mangólével kínáltak, ami rendkívül finom volt és jólesett! Miután elfogyasztottuk, akkor jutott eszembe a figyelmeztetés, amit még otthon olvastam, hogy nem szabad semmit elfogadni, csak ha előttünk nyitják meg az üveget. Ez a hűsítő meg ki volt már töltve a poharakba! Hátha nem halunk meg tőle, néztem rá ijedten Palira. Megnyugtatott: ne búsulj, egyszer mindenképpen meg kell halni…
A hivatalos üdvözlés után Ali felvilágosított bennünket a legfontosabb tudnivalókról. Igy a kirándulási lehetőségekről Kairóba, a piramisokhoz, a Királyok Völgyébe (a fáraók temetkezési helyére), meg hogy az épületen kívül a szálloda vezetősége senkiért nem vállal semmiféle felelősséget. Ali tökéletesen beszél németül, a hotel személyzete viszont csak angolul. Kevesen és gyengén tudnak németül. Általában annyit, hogy: hallo, wie geht´s? (Hogy vagy?)
A továbbiakban nagyon kellemesen telnek napjaink. Igazán semmi panaszra nem lehet okunk. Persze nem is keressük.
A szállodánk neve Sea Gull Mall. Földszinten vannak a szobáink, előtte teraszok, tovább nagy körbezárt parkudvar, egyetlen, szigorúan őrzött bejárattal, úszómedencével, szökőkutakkal, japán híddal. Na és öt háziállattal, öt gyönyörűszép, karcsú flamingóval. Ott álldogálnak a Kleopátra vendéglő bejárata közelében egy apró medence körül, vagy néha az udvaron sétálnak méltóságteljesen. A selymes tollazatú gyönyörű madarak a fényképezést megengedik ugyan, de a simogatást nem. Egy-két légies szökkenéssel hangtalanul továbbállnak.
Kellemes itt a széles teraszomon a fehér nyugágyon pihenni, mondom rá diktafonomra. Nyugtató hallgatni a víz csobogását. A fújdogáló szellő jólesően simogatja bőrömet. Nyitott terasz, mégsem süt be a nap. És gyönyörű a kilátás az udvarra.
Egykor kezdődik az ebéd. Gazdag svédasztal (de micsoda svédasztal!) sor fogad, művészien feldíszítve. Mögötte a hófehér egyenruhás, soktagú szakácsgárdával. Ez már fényűzés! Enni “csak” háromszor lehet naponta, de inni hűsítőt, sört, bort 24 órán át. Itt, az önkiszolgáló Kleopatra vendéglőben, meg a teraszvendéglőben napernyők alatt, valamint a nagy billiárd teremben, puha fotelekbe süppedve. Pali mondja egyszer, hogy már megcsömörlött a sörtől, annyit ívott.
Az ételek rendkívül finomak, nemzetközi koszt, a kiszolgálás is minden várakozást felülmúl.
Azt a luxust, ami itt az étkezést illeti, nem is lehet elmondani, hallottam vissza később kicsi készülékemből. A terem közepén sorakozó, ételektől roskadozó asztalok valóságos műremekek. Minden alkalommal amint beléptem, elállt szemem-szám a látványtól. Az a szín, forma és illat kavalkád leírhatatlan!
Azt eszik az ember és annyit, amennyit akar. És minden nagyon gusztusos! Én általában háromszor mentem étel után: az első tálamat finomabbnál finomabb salátákkal töltöttem meg, a másodikat a főétellel, a harmadikat tortákkal, tésztákkal. Hogy ne hagyjam ott, igyekeztem mindenből csak egy-egy fél evőkanálnyit szedni, hogy minél többet kipróbálhassak, megkóstolhassak, annak meg az lett a következménye, hogy összefolytak az ízek, már nem tudtam őket egymástól megkülönböztetni.
Ez az ételmennyiség és minőség, valamint a szakácsművészet, amit itt produkálnak, egyszerűen leírhatatlan! Ez már keleti fényűzés. Hasonlót még soha, sehol nem tapasztaltam. Ezeregy éjszakába illő!
Kint meg az emberek olyan szegények, mint a templom egere. És tépik le az idegeneket, hogy vásároljanak tőlük valamit. Nyomják kezükbe a szkarabeuszt, hogy hozzon szerencsét. Meg húzzák be az üzletbe erőszakkal.
Két külön világ.
Hozzászólások