Kedves Piroska!
Élmény volt Veled megismerkedni, három olyan világgal találkozni, amelyet én is jól ismerek, látni a Toch Me képeket, átélni azt az érzést, amely személyiségedből árad. Korinna szólt, hogy küldjem el Neked a megnyitó szövegét, íme:
„Egész életemben a boldogság forrását kerestem. Bejártam a világot, beszéltem királyokkal és koldusokkal, katonákkal és földművesekkel, néhány bölccsel és sok-sok bolonddal. Ma már tudom, hogy merre van az út, amely a boldogság forrásához vezet” – egy erdélyi író, igazi mesemondó, Méhes György szavai ezek. Egy bűbájos és bölcs emberé, akit túl a kilencvenen személyesen is megismerhettem.
Amikor a körülöttünk lévő alkotásokat megláttam, amikor alkotójuk, Horváth Piroska életéről olvastam, akkor kaptam le a polcról az író-mesemondó szavait. Jobban meglepődtem, mint gondoltam: mennyire hasonló mesevilág, hasonló gondolatok, hasonló kötődések. A művésznő sohasem felejtette el, honnan jött: Erdélyből, egy természetesen tiszta világból. Művei kifejezetten magyar világot tükröznek. És benne van sokminden az őt befogadó Ausztria kedélyéből, bájából. Valami azonban nagyon egyedi. Horváth Piroska itt és most három dimenzióban mutatja be festészetét, ezekkel az alkotásokkal a látássérülteket szólítja meg, számukra teszi érthetővé, elérhetővé, szó szerint is kézzel foghatóvá az évezredek alatt mindig is csak a szemet gyönyörködtető művészeti ág alkotásait.
Most, itt, a megnyitón, sokan méltatják még a fiatalok energiájával újat próbáló művésznőt, mondunk majd köszönetet a tárlat idején és utána is Horváth Piroskának.
Én hadd szóljak egy kicsit másokról is. A Vakok Állami Intézetéről. Két éve kötődök az itt élőkhöz, itt dolgozókhoz. Közhely, hogy a látássérültek sorsa a más sérüléssel élőkhöz képest is nehezebb. De itt mindent megtesznek, ami megtehető. És nem az ellátásra gondolok. Hanem arra, hogy eredeti kiállítások nyílnak, hangversenyeket, sporteseményeket rendeznek, művészek csatlakoznak az intézményhez. A folyosón ott a „csak nekünk” készített maszkkiállítás, itt a teremben mától Horváth Piroska tapintható képei vannak. Ez utóbbi egy képzőművészeti sorozat első gyöngyszeme. Néhány nap, és Kiss György világhíres érmének tapintható változata és a művész több más alkotása is megérkezik. A sorozat harmadik eleme, amikor minden kedves látogató, aki már tapintással megismerte a művészek műveit, maga is alkothat – átalakul egy időre a helyszín igazi alkotóműhellyé. A sorozat szervezőinek köszönet, mert tudják vagy sem, de a mai modern, akciókkal bővített múzeumi koncep-cióhoz méltó tavaszi képzőművészeti sorozatot állítanak a közönség elé.
A sérült emberekkel lehet együtt érezni, lehet nekik segíteni a mindennapi teendőkben. De igazán emberi az élet akkor lesz, ha senki sem marad ki mindabból, ami az életet gazdagabbá teszi. Köszönet tehát mindenkinek, aki a szervezésben részt vett, aki itt ma és a következő napokban megjelenik.
Idézettel kezdtem, idézettel fejezem be ezt a néhány mondatot. Horváth Piroska blogbejegyzésében olvastam: „Szorítsatok nekünk, hogy a következő három nap Budapesten jól sikerüljön, hogy tudjuk belopni ma-gunkat azok szívébe, akik nem láthatnak, csak hallhatnak, kezükkel érinthetnek minket, és a képeimet. Kívánjatok sikert az „Érints meg”, a „Touch me” sorozatnak! És nehogy elfelejtsetek!” A kiállítást ezennel megnyitom.
Tardos Julia, 2009.május 23-án
Hozzászólások