Az előadással egyidőben, ha valaki nem kívánja megtekinteni a kosztümös „horror” játékot, a városka vásárterén szabadtéri koncerten vehet részt.Ha nekem választanom lehetne, én a kockajátékot nézném meg. Eddig még nem sikerült. De bízom benne, hogy egyszer megadatik, talán jövőben, hátha akad kisérőtárs hozzá. Ha jövőben sem sikerül, akkor további két év múlva. Akkor se lesz késő, mert nincs korhoz kötve.
Apropó, kor. A belépő felnőtteknek 13, gyermekeknek 5 euróba kerül.
Azt sem láttam, csak a faluban jártam, egykori állatorvos tanítványomnál, aki (friss oszták jövevényként magyar nyelvet tanítottam a népfőiskolán) a kurzusomat látogatta. Akkor hallottam először az eseményről, de akkor még alig értettem valamit a magyarázatából. Az elmondottakról könyvekből, meg a sajtóból értesültem.
Még csak annyit befejezésként, hogy ha dobókockát, vagy kockadobást látok, mindig a frankenburgi kegyetlen történelmi esemény jut eszembe. S enyhén kiráz tőle a hideg…
De kihasználva ezt a „mézesmadzagot” a leleményes szervezők kiterjesztették más területekre is a „lépesmézet”.
Van már Kockajáték utca a faluban, benne a tavaly felavatott Kockajáték Házzal, amelyben többek közt Kockajáték kiállítás tekinthető meg, de szerveznek Kockajáték túrákat is, kiadtak Kockajátékkönyvet, amelyből tájékozódni lehet a 17.századi parasztfelkelésekről, illetve a Harmincéves háborúról.
S az csak természetes, hogy a vendégek kedvükre vásárolhatnak különféle szuvenírtárgyakat is az említett témával kapcsolatban.
Ötletekben nincs hiány, sem turistákban, jön tehát a pénz. Frankenburg ezzel a kockajátékkal csalogatja a vendégeket, a szomszédos helységek teljesen mással.
Mindent a turizmusért jeligére müködik az egész apparátus. Méghozzá sikerrel. Le a kalappal!