Seres László: Egy arc
Egy arc néz le rám csont-fehéren
Kőtömbnyi grafitszemek
elporladnak a múlt foglyaként
vonások és erezetek
Holt kontúrok a fények árnyak
Homlokodra hullt a hajad
Fut szőkén két tengerszemig
Ringatják vérbő ajkadat
Barázdát rótt az idő vasa
Mélyen rég-volt ecsetvonással
Elválasztja a múltat s jelent
Marad a kép és élő mása
Selymes bőrödön halvány rózsák
Tört szirmai leperegnek
Tövist ereszt már a zord idő
A velünk hulló leveleknek
M. Simon Katalin: Dal az elvesztett szerelemhez
Szeretnék az égen
Holdsugár lenni,
Éjszaka ölében
Némán sírdogálni
Érted!
Szeretnék egy fának
Koronája lenni,
A fényt az árnyékkal
Csokorba kötni
Néked!
Ha madár lehetnék
Kék hegyek ködében,
Sikongva keringnék,
Vakon hívogatva
Téged.
Ha megtalálnálak,
El nem engednélek,
Szépen, szerelmesen
Soká éldegélnék
Véled!
Tövis Zsuzsa: PiroZs
https://picasaweb.google.com/horvathpiroska1/PiroZs02#
Hozzászólások