Most, hogy volt egy kis időm, visszalapoztam régebbi anyagokra s tudjátok mit éreztem?

Egy fantasztikus eufórikus hangulatot!!!

Időnként pedig templomi hangulatot.

Néhol, sőt legtöbb helyen sütnek a sorok. Lángolnak a gondolatok.

Tűz van ebben a blogban! Tűz!!!

Nem véletlenek tehát a bejegyzések, vagy a sorok mögötti gondolatok: kevés időm van, nem maradhatok sokat köztetek, csak éppen egy kis energiát szeretnék tankolni…

Mert olyan mint egy tűzforrás, mindnyájunk tüze, amelyhez melegedni járunk, ugyanakkor belefújunk, szítjuk a tüzet, hadd lángoljon tovább, melegítsen másokat is. Azokat, akik pillanatnyilag éppen fáznak…

Most, a mezőtúri események alatt mégjobban fellángolt. Mert sokan fújtuk a tüzet, a közös tüzet, a megjelentek és a távollévők (szúrkolók) egyaránt. Igen, magasra csaptak a lángok. Szinte az eget súrolták…

Azt éreztem olvasás közben, hogy ezek olyan szavakban testet öltött találkozások, melyek feltöltenek mindnyájunkat, ezért térünk vissza szívesen…

A tűzforráshoz.

Melegedni.

(A mellékelt kép Zsike munkája)