Drága Piroskám!
Köszönöm, hogy nem engeded el a kezem; még akkor sem, ha ritkán tudok köztetek lenni!
Elküldted egyik, számomra legbensőségesebb művedet.
Hogy mit éreztem, mikor megtekintettem?
Szívem nagyot dobbant, majd zakatolva ki akart ugrani a helyéből.
MIÉRT? – kérdeztem magamtól….. Mitől ez az izgalom, mely urrá lett rajtam?
Szemem minduntalan a kép közepére tévedt … “innen ered minden” … gondoltam.
Úgy tűnt, mintha magam is részese lettem volna ennek a misztériumnak; ekkor pillantottam meg a jobb felső részében JÉZUS arcát … Valóban? Jól látom? Ő az? – tekintete a tőle jobbra bontakozódó bimbót figyelte … Mi lesz belőle? …
Ez a kérdés motoszkál minden Édesanyában, aki megszületni látja gyermekét…. Féltő gonddal figyeli a kibontakozó ÉLETET!
Piroskám! Ez a kép szívedből született. Benne van minden szereteted, féltő gondoskodásod gyermekeid iránt; – ezek közé sorolom magunkat is.
Köszönöm!
Edit
Hozzászólások