Ildikó még ezt az anyagot csatolta leveléhez:
Magunkat adjuk!
Annak, aki elfogad bennünket!
A DAC- színpad bemutatkozik.
„Én nem születtem varázslónak, csodát tenni nem tudok, és azt hiszem már észrevetted a jó tündér sem én vagyok. De, ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság, úgy érezném vannak még csodák.” /Bródy János/
Ezek a gondolatok hűen fejezik ki a DAC- színpad gondolatvilágát.
Mindennapjainkban valamennyien másoknak igyekszünk segíteni. Szociális, egészségügyi és mentálhigiénés munkát végzünk. Vannak sikereink és kudarcaink, mint mindenki másnak, a munkánkban és a magánéletünkben egyaránt. Napról napra, egyre inkább a különböző hatásokkal szembeni túlélésre kell összpontosítanunk. Ez nem könnyű, de mi elhatároztuk, hogy azért sem hagyjuk, hogy a negatívumok fölénk kerekedjenek. Elhatároztuk, hogy azért is jókedvre derülünk, hogy azért is igyekszünk újra és újra pozitív energiákkal feltöltődni. A szakmánkból, de a személyiségünkből is fakad, hogy ezt az energiát másoknak is szeretnénk átadni.
2008. áprilisában állatbarátoknak vállaltunk egy jótékonysági fellépést. Mivel ösztönző erőnk már akkor is a dac volt, s a rendezvény nagyon jól sikerült, ezért nevet adtunk magunknak, s ez alkalommal megszületett a DAC- színpad.
Heten vagyunk, hétféle, teljesen más személyiség, de próbáink és fellépéseink igazolják, hogy ha ugyanazon célok vezérelnek bennünket, igenis képesek vagyunk eggyé kovácsolódni valamennyien.
Nem vagyunk varázslók, de ahol szívesen fogadnak, oda szívesen elmegyünk. Nem tudunk csodát tenni, mi csak magunkat tudjuk adni. Nem vagyunk jó tündérek, hiszen konokok és dacosak vagyunk mind. De mind hiszünk abban, hogy ahogyan nekünk sikerült összefognunk a jóért, úgy sikerülhet mindenki másnak is egy csapattá formálódni.
Műsorainkat mi állítjuk össze. Azaz írjuk, összeállítjuk, rendezzük, menedzseljük és előadjuk. Magunkat adjuk, s kívánjuk, hogy mindenkinek legalább annyi öröme legyen amíg velünk van, mint nekünk!
– Margó, Ildikó, Karina, Szilvi, Tündi, Andi és Marcsi –
Hozzászólások