Akkor gyere, hogyha hívlak.
Gyámolíts, ha gyámolítlak.
Hogyha szíved másé lesz,
elmehetsz, ne is kérdezz.
Vissza többé úgy se hívlak.
Mennybe viszlek, ha harang szól.
Haragszom rád, ha haragszol.
Majd megbékülsz, ha szeretsz,
a tested felékszerez
karomban, míg el nem alszol.
Egyszer megáld, másszor átkoz,
csókol a szánk, súg, kiáltoz.
Látod így természetes.
Velem átérezheted
a közös bűnt az imához.
Ha vihar tép, karolj belém,
ahogy beléd karolok én
s leszek megkövesedve
kővé vált sejted sejtje
kőszirtként, hogy enyém legyél.
S még az alkony pírja altat,
vérem vérednek sarjat ad.
Amíg szeretsz, szeretlek,
csillagokra fektetlek,
sápadt holddal betakarlak.
Seres László, Nagytarcsa
Hozzászólások