Más népek, más szokások (1)

           Japánban kerülni kell a négyes számot és a fehér szint, mert mindkettö a halált jelképezi.

Ajándékot és névjegykártyát mindkét kézzel kell átnyújtani.

            Arab területen viszont kézfogásra, evésre, valaminek az átadásához, vagy valaminek a megérintéséhez, csak a jobb kezet használják, a tisztát. A balkéz, az tisztátalan, mert azt egy arab csak a toiletten használja. Mikor egy nagy bünt elkövetett vádlottat arra itélnek, hogy levágják a jobb kezét, azzal emberi lényétöl fosztják meg, mert ezzel automatikusan kizáródik az emberi közösségböl.

            Kelet-Ázsiában nagy tiszteletlenség vendégségben utána sózni, füszerezni az ételt, mert azt érti belöle a háziasszony, hogy nem tökéletes a föztje.

            Dubaiban státuszszimbólum a versenyteve. Mert sólymokat, vagy luxusautókat gyüjteni, ott bárki megengedheti magának,- lévén nagyon magas az életszinvonal. De versenytevékkel csak a leggazdagabbak rendelkeznek.

            Singapurban ahol a kriminalitást csak filmekböl ismerik, ahol nem tudják mi az ellopni valamit, oly nagy fokú a tisztasággal szembeni követelmény is, hogy ha valaki egy nyilvános toilettet nem hagy tökéletesen tisztán, 150 singapuri-dollár pénzbüntetést kap, ami kb 150 márkának felel meg. Egy földre köpést 200 dollárral büntetnek. Hihetetlen, de igy van, aki cigaretta véget dob a földre, az nem kevesebb, mint 500 dollárt kell fizessen érte. A rágógummival való kereskedelem,- gondolom éppen a nagyfokú tisztaság miatt,- egyenesen tiltott Singapurban.

            Argentinában nem szabad a brazil fotballt, sem Braziliában nem tanácsos az argentin labdarugást dicsérni, lévén egymásnak nagy ellenségei.

            Az sem okos dolog, hogy az ember Görögországban török kávét rendel.

            Spanyolországban nem hétfövel kezdödik a hét, mint nálunk, hanem vasárnappal. Vasárnap, hétfö, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat,- igy sorolják fel a hét napjait.

Itáliában nem jó a korrupcióról  sem a maffiáról beszélni.

           Angliában  az ír témát lehetöleg kerülni kell.

           A francia templomok nagy része sötét, az automatába pénzt kell bedobni, hogy 10 percre felgyúljon a villany. Egyes templomokban, ha leül a padba a látogató istentisztelet idején, rövidesen hozzámegy és pénzt kér töle a „chaisière“.