Németországban ismerősökkel a találkozás időpontját előre meg kell beszélni s azt pontosan betartani. Illetlenség késni. Telefonon be kell jelenteni, hogyha valakit meg akarunk látogatni, jobban mondva előbb megkérdezni: Nem zavarlak, ha beugrok hozzád délután? Sőt, nagyon örülök. Hánykor jössz? Öt óra megfelel? Igen. Na, jó, akkor ötkor találkozunk.
S abból az öt órából nem lehet mondjuk fél hat, mert az illetlenség. A német pontosság kötelező. A késés megbocsáthatatlan bűn.Váratlanul pedig még ismerősökhöz sem illik beállítani.
Egy idegen országból jött turistának nem tanácsos megállapítani Németországban, hogy az emberek jól élnek, mert rögtön bebizonyítják az ellenkezőjét.
A németek a „Küß die Hand“ /kezit csókolom/ kifejezésen mosolyognak, mert mulatságosnak tartják. Kezet csókolni pedig természetesen nem kell, csak kezet fogni. /Bécsben viszont komolyan veszik és többnyire el is várják a „ Kisztihand“-ot.
Bécsben a hónap első vasárnapján ingyenesek a múzeumok. De mikor én egyik vasárnap jó korán elindultam, hogy amíg a lábam bírja, addig barangolok a múzeumokban, a helyszínen kiderült, hogy az illető múzeum nem múzeum, hanem galéria, vagy gyűjtemény, vagy mit tudom én micsoda, tehát nem ingyenes, végülis a sok rohangálás után csak két igazi múzeumot találtam, ahol valóban nem kellett fizessek, de ahol hihetetlen embertömeg fogadott, így jóformán élvezhetetlen volt, – ez a hintómúzeum, meg a villamosmúzeum volt.
Kedves török tanár ismerősömtől kérdeztem egyszer, aki feleségével együtt Ausztriában vendégmunkások gyerekeit tanítja az anyanyelvükre, tőle kérdeztem, hogy te otthon gazdag vagy?
Közepes, válaszolta.
És mi van neked otthon, milyen vagyonod?
Egy házam van a tartományi fővárosban, amit ritkán használunk és van falun egy kényelmes házam, nagy kerttel, ami tele van mogyoróbokrokkal. Mivel a városi háznak nincs udvara, kertje, ezért a gyermekekre való tekintettel főleg falun tartózkodunk. Ott jobban érezzük magunkat mindnyájan.
S hát te, fordította vissza a kérdést,- te otthon gazdag voltál?
Közepes voltam én is.
Mid volt otthon?
Hát…volt sok könyvem, képeim, volt autónk …
De házad volt?- türelmetlenkedett, hogy végre mondjak már valami lényeget is.
Nem volt sajátunk, egy blokklakást béreltünk.
S mogyorókerted sem volt?
Nem, az sem volt.
Hát…
Más népek, más szokások…
Hozzászólások