Félbe kell szakítanom ázsiai sorozatomat, mert hallatlan dolog történt: megérkezett Gugyerák!!!

Lóháton!!!

Megérkezett, de annyira kimerülve, hogy az Alpok közelébe érve, mély álomba zuhant. Nem csoda, hosszú az út Brüsszeltől Riedig.

Vonattal nem volna az, repülővel pláne nem, de Gugyerák makacs hagyományőrző lévén, csak lóháton utazik!

Rá is csodálkoztak Brüsszelben, mindenki otthagyta a konferencia termet s kivonult a fogadására. Köréje gyűltek a „nagyok”, meg persze a fotósok. Mosolyogva körbejárták, egyesek meg is tapogatták, hogy „valódi”-e.

Szárkozi azt kérdezte, megveregetve a vállát: hát te miféle csodabogár vagy? Honnan kerültél ide? Igen, magyar földről? Te is?! Na, gyere be, tessékelte maga előtt, te leszel az értekezlet fénypontja.

S valóban az lett. Angelique mellé ültették, aki gyakran rámosolygott, bájosan. Időnként pedig, mélyen szemébe nézve megpaskolta a kerek asztalon pihenő összekulcsolt kezeit. Szárkozi gyanusan pislogott feléjük.

Gugyerák, mi tagadás, olvadozott. Annyira, hogy alig tudott odafigyelni a világrengető eseményekre. Pedig tőle várták sok dologban a megoldást.

Gugyerák fontos embernek érezte magát, tudta, hogy súlyos felelősség terheli vállát, rendeznie kell a világ sorsát. Bele is fáradt kegyetlenül a nagy feladatba. Nem egyszerű dolog ám megtalálni minden mozaikkocka helyét ezen a ráadásul kerek földgömbön.

De sikerült. Férfiasan megállta helyét, nem okozott csalódást sem a jelenlévőkben, sem  a tévénézők millióiban, akik feszülten figyelték az élő adást Brüsszelből. Mindenki lélegzet visszafolytva figyelt, mindenki bólogatott, mikor előadta álláspontját.

Aztán ránézett órájára, akkurátusan fejére illesztette fekete kalapját, s hagyva csapot-papot, kirugva maga alól a széket,felugrott a kerek asztal mellől:

Lóra fel!

Szárlózi maga vezette elő a paripát, s mikor Gugyerák rácsapott korbácsával lova oldalára, Angelique mosolyogva intett búcsút neki, letörülve észrevétlenül egy könnycseppet szeme sarkából.

Kimerülve érkezett izzadt lován Riedbe, nem csoda, hogy ott mély álomba zuhant.

De most már felköltöm.

Szólhattok hozzá!