De milyen jó, milyen jó, hogy nemcsak a konferencia résztvevői tekintették meg virágaimat, hanem a falubeliek is, sőt a szomszédos falvak egyszerű, becsületes, nyíltszívű lakói is. Tudtak róla, mert a pap kihírdette a templomban. Örvendek, nagyon örendek neki. Azóta is meghatódva nézem a vendégekről készített fotósorozatomat.
Apropó, ajtó! Hát most jut eszembe, hogy arra nem fért volna el egy elektrónikus mérőműszer, kiszen beborították a gyermekmunkák, a színesceruzával készített rajzok, a virágaim másolatai. Most is mosolygok, mert beugrott emlékezetembe a földön ülő, meg hasonfekvő gyermekek látványa, amint igyekeztek megörökíteni egy-egy kiválasztott virágképet.
Jaj, istenem, segíts meg, hogy sikerüljön lerajzolni!- hanzott el a halk fohász egyikük szájából, mielőtt hozzáfogott volna nagy izgalommal a munkához.
Hozzászólások