Közben más élményekben is volt részem. Nem tudom felejteni például azt a jelenetet, amint a 32 tagú börvelyi felnőtt kórus bevonult a kiállításomra. Nők és férfiak vegyesen, 25 és 76 év közötti életkorúak.
Előbb csillogó szemekkel gyönyörködtek, s hol rám, hol a virágaimra mosolyogva tudomásomra hozták, hogy tetszik nekik a látvány. Meg-megállva képeim előtt rájuk csodálkoztak, tekintetükkel megsimogatták őket, sőt némelyiket még kézbe is vették, majd a karmesterük rövid utasítására beálltak helyükre s elkezdték énekelni teletorokkal; négyszólamban: Vadvirágos erdőszélen rózsabokor…
Nekem (!) énekelték. Nekem és a virágaimnak!!!
Meghatódva hallgattam, én is, a virágaim is. Szinte könnyezni kezdtem, vagy lehet meg is tettem. Annyira szívhez szólóan énekeltek, rám nézve, annyira spontán volt az egész, annyira egyedüli jelenség, annyira különleges, annyira megható, hogy még most is összeszorul a torkom, ha eszembe jut.
Igen, ez is a siker egyik része volt.
Hozzászólások