De mi tulajdonképpen a siker? Nem a megelégedettség? Nem a jól végzett munka öröme, s az, hogy mások is elismerik, értékelik azt? Nem a megdícsért munka, illetve az én esetemben játék? Mert én ott is egyre hangsúlyoztam, hogy ezeket a virágképeket készíteni részemről nem gyötrődéssel, verejtékkel végzett munka volt, hanem egy önfeledt, sok örömmel járó játék. Játék a színekkel.
Igen, én játszodtam festés közben, akár a gyermek s örvendeztem, ha valami tetszetős került ki kezem alól. Ránevettem s félretettem száradni. Ez a siker tulajdonképpen amolyan dícséret: jól van kicsikém, ügyesen játszottál. Ezután is légy jó, játszodj szépen, csendben tovább.
Igen, én is örültem a dícséretnek, akár a gyermek. S ezt (!) nevezem én sikernek. Azt, hogy megdícsértek, méghozzá sokan.
Még valami. Ez a siker nem anyagi siker volt, hanem kimondottan erkölcsi. De én tulajdonképpen arra is vágytam, erkölcsi sikerre. S azt meg is kaptam.
Hozzászólások