Havazás lennék…
Nem tudom, hogy ez mi: mostanában téli (!) tájképeket festek. Biztosan nem tudom, de sejtem. Hosszú volt a tél, nagyon oda kellett rá figyelni. S mindazt, amit tapasztaltam, láttam, megfigyeltem hosszú hónapokon át, mostanig tudat alatt rendezgettem, csiszolgattam magamban. Talán most jött el az ideje, hogy napvilágot lássanak a felhalmozott emlékképek.
Ezzel magyarázom, hogy most, a virágbaborult Riedben ecsetemet minduntalan fehér festékbe mártom, s téli tájak kerülnek ki kezem alól.
Most tavasz van, ragyogó tavasz. Zsuzsi a riedi nyírfák alatti őszi sétáinkat énekelte meg versében, amikor azok hajunkat simogatták lecsüngő selymes leveleikkel,- én pedig téli tájképeket festek riedi otthonom asztalán.
http://picasaweb.google.com/horvathpiroska1/Tel?authkey=Gv1sRgCIHX4ra7xKemGQ#
Tél, tavasz, ősz. De hol a nyár?
Az most jön.
Csak még egy kicsit várat magára.
http://picasaweb.google.com/horvathpiroska1/EzMarANyar?authkey=Gv1sRgCJOWhJz2_eXo_QE#
Pályi Zsuzsa:
Ried
(2009 11.12)
Csendesen rám borul,
Magával sodor
Sok lomha hétköznap…
Talán csak álom volt a hosszú séta
A riedi fák alatt.
Lázas beszélgetések,
Egymásra torlódó szavak,
Színek, emlékek, mesék,
Miket a piros templom mesélt,
Az utcakő a talpam alatt,
A ragyogó színes falak…
Talán csak álom volt a hosszú séta
A riedi fák alatt.
Mély, és megértő hallgatások,
Hirtelen kibukó szavak,
Óvatos, finom simogatások,
Amit a nyírfák adtak,
Amikor visszasimogattak.
Lassan már el sem hiszem,
hiszen azóta csenddé váltak a szavak…
Talán csak álom volt a hosszú séta
A riedi fák alatt.
Utólag kiemelt link, melyröl oly sok szó esik az alábbi hozzászólásokban:
http://www.youtube.com/watch?v=sGL05iDVUZU
Hozzászólások