Utazás
Árnyak, fények…
út szélén a fák
borzongva néznek
vonatom után,
mely robog a mából
a holnap felé…
ritmusa ringat,
néha ráz,
ismerős tájakon
szürke állomás,
egy percnyi szünet,
indulunk tovább,
a falon egy tábla
unottan integet,
ölemben könyv,
vágyott útitárs,
ég és pokol közt vezet,
nem is tehetne mást…
az ég tiszta, fényes,
a fenyők pásztorok,
szakadék szélén sorsunk
síneken forog…
M.Simon Katalin, Sepsiszentgyörgy
Menni kell
Zsebre-gyűrt
ötszázas a Nap
rozsdahasú papírkuncogás
felszakadt seb
csupa vér és könny
az éj másnapos
rajtam szembogarász
míg az álom félig ébren
zsugorin sejtetőn
dunyhatitkot rejt a csendben
egyszer-használatost
mint a vágy
lefőtt kávéillat a lakás
szürcsölős karcos ízeit
rám teríti
korán ért örömökért
a hajnal
Koedukált ágyamban a sóhaj
egyre nő
vetetlen még
ez a fura világ
ledobál magáról mindent
mit ráaggatott az éj
így készül a ma
csupaszon csonttól húsig
mint egy feltámadás
holdkórosként jön megy
a félig alvó
és temetetlen holtként jár
az ébredő
Indulnom kell
valahol várnak
dobozba elrakom
a tegnapot
Nincs szavatossága
Masnit kötök
minden éjszakára
Seres László, Nagytarcsa
Hozzászólások