Vajon miért van az, hogy hol írni, hol festeni kívánok? A kettőt soha nem egyszerre. S határozottan érzem, hogy melyiket kell tennem, ahhoz, hogy jó legyen a hangulatom, közérzetem. Ha rámtör a kényszer, hagyok csapot-papot, s ülök le. Mostanában az írást részesítem előnyben. Azaz érzem, hogy papírra kell öntsem, ami bennem van.
Mert én is azt vallom, amit valahol olvastam, hogy az én táncomat nekem kell eltáncolnom. Az én dalomat csak én énekelhetem meg. És az én történetemet, azaz gondolataimat, emlékeimet, érzelmeimet csakis én írhatom meg. Senki más. És nagyon sok megírni valóm van.
Ez nem más, mint versenyfutás ez az idővel. Gyorsan és sokat kell/kellene írnom. És persze festenem.
A hamburgi Éva ezt így fejezte ki, ilyen költőien: A kreativitásnak egy igazi tűzijátéka rejlik benned. Ilyen szépet, nem is tudom hogy mondott-e valaha valaki rólam.
De vajon miért van az, hogy néha festeni, máskor írni, megint máskor zenét hallgatni van kedvem, azaz nem kimondottan hallgatni, hanem keresni. Zenét keresni galériához. Vagy éppen galériát szerkeszteni. Az nagyobb munka, mint az előbb felsoroltak. Komputerrel történő munka. A képek feldolgozása, meg a zene és képsor összevetése gondos szerkesztői munka. Különleges, ígényes műfaj, de nagy örömöm telik benne.
Egyetlen munkánál izgulok, hangoskönyv készítésekor a hangfelvételnél. Az nem igaz, hogy a mikrofon közelsége mennyire zavar! Mintha egy kritikus személy lenne, aki árgus szemekkel figyel. Különben minden mást szívesen végzek, mutatja az eddigi eredmény is. Most dolgozom a 22. hangoskönyvemen, é közben készítem az 51. galériát.
Ezek egyéni galériák. Mert van közös is, más művészekkel, s azokat nem számozom, hanem nevet adok nekik. A barcelonai festővel Bluebirddel készült az Africa Dance, Flowers and Women, Women and Flowers, Flowers and Birds, a riedi festőművész barátnőmmel, Papp Magdival a Moments, a kolozsvári zeneszerző, Terényi Edével elkészült az Öröm, a Bűvölet, valamint a Fantázia. S még folytatom a sorozatot.
Kiszámíthatatlan, megmagyarázhatatlan az alkotási igényem. S az is rejtély, előre nem tudható, hogy mennyi ideig tart az alkotási folyamat. Néha elég egy negyedóra, máskor meg naponta többször is belelendülök.
Mi okozza? Mitől függ? Nem tudom. Azt sem, hogy vajon belülről jön-e a késztetés, vagy egy külső sugallatra?
Nem tudom megmagyarázni.
Akár a szelet.
Hozzászólások