A blog is olyan, mint a folyó
(Részlet Júliának egy előbbi hozzászólásából):
“Az egyik helyen keskeny, a másikon sebes, hol széles, hol csendes, hol tiszta, hol hideg, hol zavaros, hol langyos.” Mert a benne “élő” és “alkotó” emberek is folyók. Értem én, hogyne érteném, hogy tökéletes rendet szeretnél, hogy jót akarsz, hogy könnyebb követni, ha nem térnek el a hozzászólások a témától, de nem gondolod, hogy szürke, színtelen lenne? Ha jól megfigyeled, akkor a hozzászólások java része legalább egy utalással, egy ráhangolódással, egy kis szívdobbanással egy ütemre ver a témával. S ott vannak mellettük a más színű foltok is, szerintem jól megférnek, sőt, kis pihenésre alkalmas padocskáknak tartom azokat a nagy téma körbejárása közben. Legtöbbször nagyon hasznos adatok. S időszerűek is. S aztán válogatni is lehet belőlük! Nem? Van úgy, hogy csak átsiklunk rajtuk, mert olyankor talán éppen hideg bennünk a víz , máskor meg érdeklődve figyelünk fel átlátszó, tiszta vizünkön keresztül talán éppen ugyanarra…”
(Éva ezt válaszolta Júlia soraira)
Èn, (már nem egyszer) SZIGET-nek neveztem a blogot. Számomra a BLOG az öröm, a felüdülés, kikapcsolódás és a magasan szárnyalás szigete, ahova ” elutazhatunk” a hétköznapok szürkesége, hajszája elöl. Szívet-lelket melengető hely, mely ugyanakkor tanulásra ösztönöz, tovább fejleszt, minden “érzékszervemet” megmozgatja: Piroska festményei a látásomat, a fantáziámat bizsergetik , a betett anyagok tanítanak, tovább gondolásra, kutató munkára késztetnek, kíváncsivá tesznek, néha megnevettetnek, néha meghatnak. Néha úgy érzem, már élni sem tudnék nélküle….
Amikor beszelgetünk valakivel, (írja tovább Adri) – a nonverbális jelek, úgymint testtartás, szemmozgás, hangsúly stb TÖBBET számítanak, mint a szavak. Emiatt (is) sokkal jobban szeretem a személyes beszélgetést, mert látom az illető nonverbális jeleit. Nem is hiszek a fecebook szerű kapcsolatokban, utálom a fórumokat, internetes társkeresőket. Ezt csak azért meséltem el, hogy értsd, milyen nagy dolog, hogy írok hozzászólásokat. Te vagy az egyetlen. Engem is meglep, hogy találtam egy olyan helyet, ahol élő kapcsolatot lehet tartani. Ebben eddig nem hittem, és továbbra sem hiszek, de a Te blogod kivétel, nagyon jó kivétel. A lényetek átjárja az egészet, élvezem nagyon!!!!!
Formáljuk, tanítjuk, tiszteljük, kiegészítjük egymást és újra és újra kölcsönösen örömet okozunk egymásnak- írja tovább Éva. Azt hiszem valahol itt van a lényeg. Nemcsak szerethetnénk, hanem szeretjük egymást és ezt a BLOGOT.
Seres László:
Ellentmondások
Úgy csodáltalak
mint tejszínű álmát
a lopakodó hold
gyűrött felhők közt
meg-megállva
szívem imbolygott
árnyékod voltam
jégen s tűzfalon
fényt vetett rám
kimért árnyad
öledben gyúlt
hajnali láng
vonzott taszított
vitt magával
nem kértem
kegyelmet
feloldozást
nem is adtam
bűnöm bűnöd lett
szégyenem erény
üldözött csavargóként
szerettelek
és szerettél
míg jött egy másik
új boldogtalan
két állomás között
hogy visszataláljak
magamhoz s hozzád
vezekelve megcsalástól
megcsalattatásig
Hozzászólások