Viktor küldte az alábbi anyagot:
1791 december ötödikén halt meg a legnagyobb zeneszerző, Wolfgang Amadeus Mozart.
A fiatalon, 35 éves korában elhunyt zseni halálával kapcsolatban sok legenda kering, amelyekről kiderült hogy nagy részük alaptalan. De mi az igazság?!
– Lassan roppant össze, depresszió és halálfélelem következtében, vagy élete végéig jó kedélyben élt, és hirtelen betegedett meg?
– Halálának oka betegség, avagy mérgezés ? A mérgezést és a vele összefüggő legendákat, hogy Salieri mérgezte meg, a kutatások megcáfolták.
– Temetése súlyos hanyagság volt? Vagy a kornak megfelelő normális elföldelés? (erről esetleg majd külön írok.)
Első életrajzírói F.Niemetschek és G.Nissen, főleg Mozart özvegyének Constanz-nak és sógornőjének Sophie Webernek a visszaemlékezéseire alapoztak.
1791 augusztusában Prágában tartózkodott, hogy a La Clemenza di Tito operájának előkészítse a bemutatóját. Már nagyon beteg volt, Niemenschek, aki meglátogatta azt írta róla: “Erősen sápadt és szomorú volt, de szokása szerint mégis humorizált a barátaival.”
Szeptemberben visszatért Bécsbe, ám állapota fokozatosan romlott. Még megkomponálta a Klarinét hangversenyét, dolgozott a Requiem-en és a Varázs fuvolán, sőt szeptember 30-án még vezényelte is a bemutatót. De ekkor már nagyon aggódott az egészsége miatt. Depressziós volt. Constanze, hogy felvidítsa, kivitte a Práterbe, de ott is Mozart a halálról kezdett beszélni és arról hogy a Requiemet saját magának írja. Könnyezve mondta: “Már nem sokáig húzom, biztos vagyok benne, hogy megmérgeztek. Nem tudom kiverni a fejemből!”
Ezek után Constanze lebeszélte arról, hogy folytassa a Requiemet, – helyette inkább fejezze be a ” Szabad Kőműves Kantátát”. Ez egy ideig segített is rajta, de amint a Kantátát november18-án bemutatták, utána újból rosszabbul kezdte érezni magát, és azt mondta: “belátom hogy egy abszurd gondolat az, hogy megmérgeztek, de én folytatni akarom a Requiemet!“
November 20-án ágynak dőlt, tovább állítva hogy megmérgezték. Nagy fájdalmak közepette feldagadt, sokat hányt s két hétre rá valóban meghalt.
Mozart halálát követő évben Constanze szép összegekhez jutott a Mozart zenéjével rendezett jótékonysági hangversenyek bevételéből, és a császár is nyugdíjat biztosított neki. Feltételezések szerint a Niemetschek-nek elmondott legendákat nem más indokolta, mint a szenzáció hajhászás, valamint az anyagi érdek.
A halál okáról az orvos szakértőknek csak feltételezései vannak, többek között felmerült hogy mivel Mozart hipochonder volt, állandóan az akkor divatos antimon tartalmú pirulákat szedte és ezek okozhattak mérgezést. Mások szerint súlyos D-vitamin hiányban szenvedett. Egy más feltételezés szerint egy övének vélt koponyavizsgálat alapján, agyvérzése lehetett. Még mások szerint sztreptokokkusz fertőzés végzett vele, ami megtámadta a veséit. Az akkor divatos érvágások csak hozzásegítették a halálához.
Számomra,- amióta a “Figaro Haus”-ban láttam a Figaro házassága partitúrájának a kéziratát,- már az is hihetetlen és felfoghatatlan, hogy valaki egyenesen partitúrát írjon, de hogy egy javítás ne legyen benne, az már materialista felfogással teljesen megmagyarázhatatlan. Egy rejtély.
Úgy érzem, hogy Amadeuszt (akit Isten szeret), nemcsak arra használta hogy rajta keresztül szóljon, hanem türelmetlenül idő előtt magához is vette…
Hozzászólások