Tanárúr, faragjon embert a fiamból!– ezt a címet adta Tibor annak az interjúnak, melynek kérdéseit interneten küldte el nekem Riedbe, röviddel a Hadadi Napok után.
Ön és férje is tanította Hermán M. Jánost, a besztercei középiskola magyar tagozatán. Kik jártak ebbe az iskolába és honnan?
Úgy van, mindketten tanítottuk. Hogy kik jártak az iskolánkba? A besztercei és a környékbeli diákok. Széles környékről beszélek, amelybe beletartozott Nagysármás is, ahonnan János származott. Sőt, még Székelyföldről is volt tanítványunk. De elsősorban Teke, Zselyk, Sófalva, Tacs, Máté, Vice, Kékes, Köbölkút, Újős, Apanagyfalu, Cegőtelke, Kerlézs, Beréte, Bethlen, Málom, Magyardécse, Árpástó, Retteg, Felőr, Somkerék, Magyarnemegye, (most hirtelen nem ugrik be több név) küldte hozzánk a gyermekeket. János egyike volt a több száz diákunknak.
Milyen gyerek volt „Jánoska”? Mi az, ami legtöbbször eszébe jut róla?
Ő nem Jánoska volt, hanem Jancsi. Herman Jancsi. Így „a”-val. A férjemnek pedig felemelt mutató ujjal, mélyen a szemébe nézve „ide figyelj János fiam”. Mire ő mindig mosolyra álló száját összeszedve ezt válaszolta: „igenis, Pali bácsi”.
Milyen volt? Szinte hihetetlen, de igaz. Egy nyúrga, csontos, alig izmos, rövid nadrágos (persze az iskolában kötelezően egyenruhát viselő), széttaposott cipőkben járó, internátusi gyermek volt, s ennek megfelelően mindig éhes. Barátokkal körülvett, vidám, nyüzsgő, hangadó diák volt, amolyan vezéregyéniség.
Mit mondhatnék még róla? Megbízható, s a tanáraival szemben illedelmes gyerek volt. És főleg: szavatartó, akire számítani, építeni lehetett. A mai tanároknak sok ilyen Herman Jancsi típusú diákot kívánok!!! (Vagy már kiment volna divatból?)
S nekem úgy tűnik, örökké leste, hogy szükségem van-e segítségre. Ha igen, azonnal ugrott. Hogy ez személyes szimpátia volt-e részéről, avagy más kollégákkal szemben is ilyen volt, azt nem tudnám megmondani. Nekem, ha csak tehette, mindig a közelemben tartózkodott, vagy legalábbis rajtam tartotta a szemét. Az ilyen diákra mondtuk, hogy „mindig a talpam alatt van”. Ezt pozitív értelemben mondom.
Azt különben többször is elmondta a későbbiekben, hogy „a példaképem voltál”, amire természetesen nagyon büszke vagyok.
Hozzászólások