Állítólag nem volt jó tanuló..
Hogy nem volt jótanuló? Na, erre nem emlékszem. Ez nem maradt meg tudatomban.
Érdekes, most figyeltem fel rá, hogy végeredményben kevés egykori diákomról tudnám megmondani évtizedek távlatából, hogy jó tanuló volt-e, vagy sem. Úgy látszik, számomra nem az volt a fontos, hanem más emberi értékek. A tanulmányi eredmény valószínűleg másodrendű volt a szememben. Ha kellett, ha szükség volt rá, valahogy megtaláltuk közösen a módot, hogy segítsünk a helyzeten.
János, feltételezem, abból élt, amit az órán magábaszívott. Félfüllel. Az is elegendő volt számára, mert kitűnő memóriával rendelkezik. Közben lehet olvasott. Például szépirodalmat. A pad alatt.
Hogy nem volt az elsők között, az meglehet, de hogy az utolsók közt sem, az biztos. Éles eszű gyermek volt, aki nem „szajkózott”, hanem szükség esetén „kivágta magát”. Bizonyos „fogásokkal” kivágta magát.
Például puskázással. Vajon megtette? Egész biztos. Hát melyik diák nem használja a puskát? Ő se volt különb a társainál. S ha baj van, olyankor még a tanár is becsukja szemét.
Vagy gyönyörűszép préselt növénygyűjteményt készített. (Állítólag még mindig őrzi.) Nós, ha arra 10-es minősítést kapott, ami biztos, akkor átment, mégha a feleleire rossz jegyeket „vasalt” be, akkor is.
Vagy (ezt ő maga mesélte, én nem emlékszem rá, csak igen-igen halványan), hogy egyszer, mivel bukásra állt (amit nem hiszek, legfennebb gyengén állt), egy egész éjszakán át szajkózta a növények latin neveit, s azzal „szedett le a lábamról”. Nem akartam hinni a fülemnek, hogyan „köpi” az a gyerek a latin neveket…
Hozzászólások