Ismerte a családi hátterét, illetve, hogy milyen irányba szeretne tovább tanulni?
Csak annyit tudtam róla, hogy a sármási papnak, Herman Jánosnak a gyermeke. Még három lánytestvérét tanítottuk, azok mindenképpen a jótanuló, szorgalmas diákok táborába tartoztak.
Úgy emlékszem, Jánost így bízta rá az apja a férjemre, aki az iskola aligazgatója volt: tanárúr, faragjon embert a fiamból! És attól kezdve ott nevelkedett a többi gyerek között, internátusban lakott, ahonnan, gondolom, társaihoz hasonlóan ő is időnként ki-ki szökött, például moziba, megnézni valami jó orosz filmet, vagy elkísérni valamelyik lányt, az éppen soron lévőt. Mert lelkes, életvidám, mosolygó, mindig tettre kész kamasz volt, akinek minden diákcsinyben „benne volt a keze”. Aki igyekezett kihasználni minden (szigorú) iskolai- és internátusi élet nyújtotta szórakozási lehetőséget.
Nem, azt nem tudtuk, hogy teológiára készül, de nem volt meglepetés, mert jó volt magyar irodalomból és mert több diákunkból is lett pap.
A középiskola után elveszítette szem elől egykori tanítványát vagy kapcsolatban maradtak?
Még össze-összefutottunk azután is, de ritkán. Például egyszer, emlékszem, a kolozsvári színházban, szünetben. Ott tudtam meg, hogy bekerült a teológiára. Látva kerekre meresztett szemeimet, csodálkozó, s kiegészítést váró tekintetemet, mondott valamit bizalmasan, de az köztünk marad.
Vagy évekkel később betértünk egyszer hozzájuk a somkeréki parókiára. Rövid ideig ugyanis ott teljesített szolgálatot. Aztán elkerült messzibbre, a kapcsolat megszakadt.
Hozzászólások