Befejezésként hadd idézzem Rebeka nevű lányának szívet simogató, sokatmondó szövegét, melyet a Hadadi Napok alatt a Virágaim címet viselő festménykiállításomon jegyzett vendégfüzetembe. Íme a szöveg:„Drága Piroska néni! Nagyon boldog vagyok, hogy újra megismerhettem. Eddig édesapám egyik legkedvesebb tanárnőjeként, a természettudományok pedagógusaként, a család ( és főleg nekünk, Herman gyerekeknek) kedves Piroskanénijeként ismertem, aki meleg pulóvereket kötött nekünk és azt a dalt tanította meg, amit jókedvemben most is néha eldúdolgatok: „Ha majd egyszer sok pénzem lesz, felülök a repülőre…”
Most pedig virágzó lelkű, második életét élő, jóságos Piroska nénivel találkoztam, aki meg merte tenni azt a lépést, hogy új feladatot, lelki indíttatásból teljesen másfajta megbízást vállalt az életben.
Tisztelem a bátorságát, rajongok a színekért és azt kívánom, hogy legyen ideje elvégezni, végigjárni az Istentől kapott szép és új utakat…
Sok szeretettel, a viszontlátás reményében,
Herman Mostert Rebeka,
Hadad, 2007. VII.22”
Erre a gyönyörű jegyzetre mit mondhatnék mást: Az alma nem esett messze a fájától!
Fábián Tibornak pedig köszönöm kérdéseit, kellemes időtöltés volt számomra visszakanyarodni térben és időben a múltba, a gyökerekhez. Horváth Piroska, Ausztria, Ried, 2007. júl 29
Gratulálok a válaszaihoz, nagyon tetszett a stílusa, a lelkesedése.
Barátsággal Tibor
János később így reagálta le az anyagot: tetszik nekem a visszaemlékezésed, napfénybe állítasz, látszik, hogy kedves mákvirágod voltam. Valósággal megénekelted az ifjúságomat, amiről az én új partiumi világomban keveset tudnak.
Hozzászólások