Hallatlan hírt kaptam Sándortól:

Rég nem tapasztalt nagy élményben volt részem pénteken koraeste.

Mint azt már említettem a Jimmy Hendrix Memorial Band adott egy fergeteges koncertet itt nálunk.A koncert előtt egy vetélkedőt rendeztek a szervezők. Jómagam túlságosan a woodstockra hegyeztem ki a kérdést és nem gondoltam, hogy Hendrixből is jobban, ill., egyáltalán felkészüljek.

17 kérdés volt, ebből 5 Hendrix-szel volt kapcsolatos.

Az első 15 kérdés kvízszerű volt, az utolsó kettőnél fel kellett sorolni a résztvevők közül minél többet. Az utolsó kérdésnél pedig fel kellett sorolni olyan vadon termő virágokat, amelyeket tavasszal szedhettem volna a kedvesemnek.

Hármat tudtam , a hóvirágot, a gyöngyvirágot és az ibolyát.

A végeredményt tekintve az első helyezett egy zenész sorstársam lett 30 ponttal.

Köszönöm mindazoknak akik anyagot küldtek a vetélkedőre. Sokat tanultam belőle.

Sajnos nem tudtam felhőtlenül örülni a II. helynek, mivel a szervezők csak az első helyezettet díjazták egy csokitortával. Az ezt követő koncert mindenért kárpótolt. Életem egyik nagy adósságát törlesztettem magammal szembe. Oly korszakban éltem, éltünk, hogy a korszak kiemelkedő zenészeit legfeljebb a rádió rövidhullámú sávjain, a 19, 25, 31, 49 méteres hullámhosszakon hallgathattuk. Esetleg középhullámon, a luxemburgi adón esténként.

Ahogy a három fiatalember a húrok közé csapott szemeim nem maradtak szárazon. Nem valószínű, hogy az iszonyatos hangerőtől.

További szép napot kívánok!