Most már tudom, kitől/mitől függ a siker. A közönségtől!!!
Amint szólásra emelkedtem, már éreztem (valami belülről azt súgta), hogy a kocka el van vetve. Jó irányba.
Ezért akaratlanul is így kezdtem mondanivalómat:
Szeretettel üdvözöllek benneteket virágaimmal együtt és köszönöm, hogy elhoztátok magatokkal arcotok mosolyát és szemetek csillogását.
Aztán néhány órára megállt az idő és láttam a tekintetekből, hogy közben mindenki éveket fiatalodott….
Vannak az ember életében kimagasló események. A linzi délután az volt. Páratlan. És felejthetetlen.
Csodálatos közönségem volt!
Hozzászólások