Tél van. A tavasz virágai
Rég elnyíltak már,
De néha szomjazom
A zsenge harmat ízét,
Érzem az eperfalevél illatát,
Hallom lelkemnek
Néma ujjongását,
Mert hiszem,
Hogy újra jössz felém.
És beszélsz velem
Szépen, csendesen,
Mint régen, ha fájt,
Mit ki nem mondhattam,
Amikor szavad
Szomjam szelídítve
Terelt át a gáton,
Mely a végtelenből
Tornyosult elém.
Bár tél van,
De titokban most is érzem
Az eperfalevél édes illatát…
M.Simon Katalin, Sepsiszentgyörgy, 2011. január 28.
Hozzászólások