Félreértések elkerülése végett, előre leszögezem hogy a lakásunkban semmi különös nincs, egy szerény típuslakás, semmi köze az interneten látható álomlakásokhoz. Ami számomra különös, hogy semmi sem olyan benne, mint amilyen gyermekkoromban egy lakásban volt.
Reggel amikor felébredek, a háló falait látom, de nem budai földdel vannak festve, hanem akrillal, a falon lévő lámpában nem izzó van, hanem hideg fénykörte, a matracot, amin fekszem nem afrikkal, és epedával készítette egy kárpitos, hanem valami minirugókkal és műanyagból készült egy gyárban, amely tíz év jótállást adott rá.
Az éjjeli szekrény fiókjai görgőkön fekszenek, zajtalanul és nagyon könnyen mozognak. Az ablakkeret dúraluminiumból van és görgőkön húzható félre, az üveg nincs kittelve, hanem gumi foglalatban van, a redőny műanyag, a függöny szintén.
Mellettem az éjjeli szekrényen egy digitális óra fekszik, világító számokkal, ami egyben rádió is. Mellette áll a digitális meteo állomás, melyen folyékony kristály jelzi az órát, a kinti és a szoba hőmérsékletet, a levegő páratartalmát és a várható időjárást, gombnyomásra a dátumot és a hét napját is kijelzi.
A másik éjjeli szekrényen a telefon áll, persze nem tárcsás, hanem digitális, órát dátumot jelez, az ismerősök telefonszámát, s azokat a számokat amelyekröl hívtak, és még sok minden mást, amit nem használok. Persze memóriája is van, automatikusan hív tíz számot. Még két szobában van telefon, nem szólva a mobilokról
De mégis szólok a mobilról! Mikor vettem, kértem egy olyan mobilt, amivel csak telefonálni lehet. Hát kérem olyan már nincs! Annyi minden van rajta, hogy a tíz százalékát sem tudom használni. Legalább van miért kinevessen az unokám.
Még mindig a hálószobában vagyunk. Az ágyal szemben a falon áll egy lapos, természetesen színes televízió, bekötve a kábelre, több száz állomást lehet fogni. Mint minden modern TV,- ez is távirányítós.
Belebújok a műanyag papucsomba, és kimegyek a fürdőszobába. Persze itt is csupa olyan tárgy vesz körül, ami gyermekkoromban nem létezett. A csapok kombinált hideg-meleg vízcsapok, a tusfülke edzettüveg ajtajait, mágneses műanyag csikók zárják. A tus állítható magasságú, de flexibilis is. A tus fülke falán, folyékony szappan, sampon és hajkondicionáló tartály, gombnyomásra jönnek ki belőle a folyadékok, a tusfülke padlóján műanyag csuszásgátló. A fürdőszobát fénycső világítja, amely együtt kapcsolódik be egy ventillátorral, amely a gőzt hivatott kiszívni, így a tükör sohasem párásodik be. A falak és a padló kerámia lapokkal, van borítva (nem csempe!) A WC fedele és az ülőke nem fa, hanem műanyag, a tartály közvetlenül fölötte műanyag, két gombbal fél ürítés és teljes ürítésre állítva.
A különböző kozmetikumok műanyag szekrényben, a mosdó mellett a falon, pumpás folyékony szappantartó, fogmosó pohár, elektromos fogkefével. A fogkrém gél műanyagtubusban áll. A borotválkozáshoz a gél arca kenve dús habot fejleszt, a villamos rezgő borotva öt pengével van ellátva, következik a borotválkozás utáni gél. A fürdőszobát egy ventillátoros fűtőtest fűti télen. A lakást légkondicionáló berendezés fűti télen, hűti nyáron, a hőmérséklet beállítható, és automatikusan lesz megtartva, a fűtés időbeli kezdetét, végét is be lehet állítani, stb. – amit szintén nem használok.
A fürdőszoba mellett, a mosógép fülke áll, mosógéppel, aminek egy csomó programja van, de csak kettőt, hármat használunk. A mosószer szintén gél, a lagyító folyadék kellemesen szagosított. A fülke ablak a szárító keretre nyílik, a szárítón görgőkön húzható zsinórok állnak a ruha akasztásra. A kiakasztott ruha, a centrifugálás után majdnem száraz.
Most menjünk a konyhába, amely amerikai divat szerint együtt van az ebédlősarokkal és a szalonnal. A konyhaszekrény beépített, alsó részén márvány lap, ezen állnak sorban a készülékek, amelyek szintén nem léteztek gyerekkoromban. A mikrohullámú melegítő, automata kenyérpirító, állítható pirítással, vízforraló, amely ha felforrt a víz, kikapcsol, kapszulás kávéfőző, szódavíz készülék, száz liter szódavíznek való széndioxid tartállyal, és végül két és fél literes olajsütő készülék állítható hőfokkal.
A konyha szekrény egyik végén az önleolvasztó frigider, és mélyhűtő áll, másik végén a kályha, gáz égőkkel ,villamos gyújtással, állítható hőmérsékletű villanysütővel és grillel. A kályha fölött ventillátor. A konyhába is fény cső világítás van, mint az egész lakásban. A beépített mosogatógép elmossa az edényt, és lágyított vízzel öblít, vízfolt mentessen. A vizet egy beépített ioncserélős lágyító szolgáltatja, amiben időnként egy egy kiló sót kell betölteni. Ivóvizet, a konyha bútorban beépített szűrő berendezés szolgáltat, három szűrő, fordított oszmózis hártya és reminerálizáló, amely az ivóvízben a szükséges sókat adagolja a teljesen tiszta vízbe. Az ivóvíz külön kis csapból folyik. Megjegyzem egyesek szerint a csapvíz is nyugodtan iható, pláné keresztényeknek, mert a Jordán szent vizéből ered.
A nappaliban, televízió, videó, DVD player, és kör hatású sztereó hang, hat hangszóróval,és hatalmas bufferel. Ehhez pár száz kompakt lemez zenével, fényképekkel, filmekkel. Természetesen az összes készülékek távirányítósak.
A dolgozó szobában, a komputer, és a hozzá tartozó, hangszórók , videó kamera, printer, scanner, fax, és az elektronikus könyvek. Hogy mi mindent lehet csinálni ezekkel, arról külön könyvet lehetne írni, csak az elektronikus levelezést, a videó telefon beszélgetést, Floridában lakó lányommal, unokáimmal, és a világ minden táján szétszórt barátainkkal, akikkel halljuk-látjuk egymást , mintha egy szobában lennénk velük. Persze csak mintha!
És végre korlátlanul van, mit olvassunk, válogathatunk a sok ezer digitalizált könyv közül. Még egyszer megemlítem, hogy minden, amit felsoroltam, egyszerűen nem létezett gyermekkoromban!!!
Az autóm az külön fejezet, először is gyermekkoromban, sőt fiatal koromban sem álmodtam volna, hogy valaha is lesz autóm. Az egy olyan luxus volt , amit csak nagyon gazdag emberek engedhettek meg maguknak. Azután jött a szocialista ipar “remeke ” a nyolcvanas évek Škoda-ja, amin nem léteztek a mostani relatív olcsó autóm (úgy értem hogy nem egy luxus kocsi , hanem a legnépibb típus), következő mütyürkéi: távirányítós zár, amely messziről nyitja-csukja az összes ajtókat és egyben a lopásgátló szirénát is bekapcsolja. A kontakt kulcs, egyben elektronikus, és a kormányt is kioldja. A biztonságot még egy digitális kód zár is növel. A kormány szervó kormány, nagyon könnyen forgatható. Az összes ablakok gombnyomásra nyílnak csukódnak, az autó légtere kondicionál,( a gyerekek modernebb típusain a hőmérséklet állítható és azt automatikusan szabályozza). A visszapillantó tükrök is gombnyomásra mozgathatók. Ha gyerekek vannak az autóban, az ajtók gombnyomásra zárhatók. A sebességváltó automatikus. Hátrafelé menet egy érzékelő mutatja a mögötted lévő tárgy vagy személy távolságát és figyelmeztető sípolást is ad. ( Modernebb típusokon tv kamera biztosítja a hátralátást, és ennek a képernyője egyben a GPS képernyője) A kocsi biztonságát négy légpárna, csuszás gátló, stb. Növeli. (Mindezek ellenére, tízszer annyian halnak meg közlekedési balesetben, mint az összes eddigi itteni háborúkban.)
Az autó beépített rádiója automatikusan keresi az állomásokat, tíz állomást memorizál, zenét CD-ről, diskonki-ról , MD3-ról, vagy memória lapocskáról tud lejátszani, egy 2x1cm-es lapocskáról sok órán át tud zenélni, sztereó minőségben, az autóban beépített négy hangszórón keresztül. A beépített telefon hívására automatikusan kikapcsol, és még egy csomó dolgot tud, amit se nem értek, se nem használok.
Még a fényképezésről.
Gyerek fejjel kaptam apámtól egy fényképezőgépet, egy filmre 12 felvételt lehetett fölvenni, azután elő kellet hívatni, és megcsináltatni a fekete-fehér képeket. Távolságot, exponálási időt, blendnit be kellet állítani, és ebben csak a gyakorlat segített. A lencsének fix fokusza volt.
A mostani gépemnek 14 szeres zoom lencséje van , több ezer színes fényképet lehet egy memória kártyára felvenni, vagy egy félórás filmet, beépített villanófénye van, az összes beállítások automatikusak, és az fény érzékenysége több ezerszerese (1600-10.000 ASA) a fiatal koromban használt legérzékenyebb filmnél (21 DIN= 65ASA). Ezen is van még százféle program, amit nem használok, vagy csak nagyon ritkán. Mivel, a digitális fényképezőgéppel rengeteg fényképet vesz fel az ember, ezeket kompaktlemezen tárolom, egy lemezre kb. 600 képet lehet feltenni, vagy ha nem elég, akkor DVD-n több ezer képet lehet tárolni.
Komputerrel muszáj volt megtanulni dolgozni, és a legutóbbi 20 évben, csak azon dolgoztam, amikor elkezdtem dolgozni, rajztáblán, ceruzával megrajzoltam, amit kellet, erre a rajzolónők rátették a “Kalk” papírt és tuskihúzóval kihúzták a rajzot, a tuskihúzót felváltották a töltőtoll szerű kihúzók. A kalkról fényérzékeny papíron készültek a másolatok, ezeket ammóniákal hívták elő. A tervező irodákat az ammóniák szagáról lehetett megtalálni.
Azután a fényérzékeny papír megváltozott, már nem ammóniákal hívták elő, és nem kék vagy lila volt a másolat, hanem fehér fekete. Ez is hamar elmúlt mert elkezdték a rajzokat komputeren készíteni, és printeren kinyomtatni. Mikor elkezdtem itt Izraelben dolgozni, még 50-60 rajztábla volt az irodában, ma már egy sincs!
Mint mondottam muszáj volt megtanulni komputeren dolgozni, – aki nem akart átállni komputerre, azt egyszerűen kirúgták.
De vannak dolgok, amikre már nem vagyok hajlandó, kifogás a zsenge korom. Például nem kell okos telefonnak a nem tudom hányadik generációja, az I-pedet is az unokámnak hagyom. A GPS idegesít, amikor egy kedves női hang elkezdi mondani hogy :” Innen háromszáz méterre forduljon jobbra, még százötven méter van a jobb kanyarig, már csak ötven, tíz, na most forduljon jobbra, aztán egyenest 25 kilométert! A megengedett sebességnél gyorsabban hajt! És így tovább. Hogy ezt hallgassam, és az útra is figyeljek, az már nekem sok!
A szupermarketben is inkább sorbaállok a pénztárnál, mint hogy igénybe vegyem az önkiszolgáló pénztárat, amely leolvassa a megvett áruk vonal kódját és levonja a hitelkártyáról az értéküket. Csinálják a pénztáros nők ! Megjegyzem, hogy amikor az első hitelkártyát láttam életemben, jóval túl voltam a negyvenen!
Lehet hogy még majd áttérek a HD minőségű televizióra vagy a 3D sztereó képre de nem sürgős !
Még lehetne folytatni a felsorolást, de gondolom ez is elég, hogy bizonyítsam, nem abban a világban élek amelyben születtem.
(Galambos Viktor, Izrael)
Hozzászólások