Feltételezem, hogy New Yorkban szalad a legtöbb sárga taxi. Abban a nagy forgalomban a legelőnyösebb közlekedési eszköz. Jónéhányszor igénybevettük.
Hogy a városnéző buszokból is a legtöbb van-e, nem tudom, de mindenképpen sok van. Mi olyanra nem ültünk fel, mentünk inkább a saját “szakállunkra”, magunk diktálva az időpontot, tempót, megtekintenivalókat. Jó helyen laktunk, sokfelé eljutottunk gyalog, távolba meg taxival. Átlag 10$-t fizetett Pali egy útért. Mondhatni sokszor 10$-t. Dehát hárman voltunk. Mindenhova hárman mentünk. A több órás városnézésért háromszor 50, az annyi mint 150 $-t kellett volna fizetni, ami rengeteg pénz. Azért mi tizenötször taxizhattunk. Meg is tettük.
Előtte meg hosszú sort kellett volna kiállni, a nagy hőségben. A tűző napon. Azaz nem is volt az itthoni értelemben vett napsütés. New Yorkban én nem néztem szembe a Nappal. Nem is tudom milyen ott a Nap. Nem láttam. Csak éreztem, hogy tűz. Inkább pára, forró gőz volt az, ami szembecsapott, amint légkondicionált szállodánk forgóajtaján kiléptünk az utcára.
Azt hiszem, New York a legpárásabb város, amelyben jártam.
Csak gondolod. Majd meglátod mi lesz Ázsiában!- jegyezte meg Pali sokatmondóan.
(Bizony igaza volt, döbbentem rá pár év múlva.)
Hozzászólások