A nosztalgia kegyelet a múltnak, főhajtás az elődöknek, de azt gondolom leginkább önmagunknak. Emlékezés földi létünk megvalósult álmaira, jelentősebb állomásaira, küzdelmeinkre, az elért sikerekre, melyek gazdagítottak, vagy a mulasztás fájó érzéseivel kiigazításra ösztönöznek az újabb lehetőségek reményében. Ez több, mint visszatekintés a múltra és több, mint számvetés, de kevesebb is egyben irracionális jegyeinél fogva inkább érzelmi töltetű, mely igazolást keresve kutat az emlékek között. Nem kimondottan realitásával hat és elemzi a tényeket a múlt bugyraiban. Mégis kell ez is és elfogadható, ahogy mondani szokás, “megszépítő múlt”, vagy “csak a szépre emlékezem” csodálatos varázsa a szívben.
Lélekmelengető érzések emberiségünkre és emberségünkre hat elemi erővel, példákat felmutató motívumok és mindezzel együtt példát-adó elhívatottságú a fiatalabb nemzedékek számára. (S.László)
ABROSZCSEND
Kerengette abroszcsend melegét
harangszóra a gőzölgő ebéd
Anyám állt ott imára kulcsolt kézzel
-hogy mit főzött már nem is emlékszem-
imáját őrzöm s lázadok ma is
neki szent volt a szó nekem hamis
és fájt hogy áldja szegény a nincsent
én követeltem ő kérte Istent
mindennap betevő falatunkért
könnyek közt szemlesütve s úgy élt
nem hitte soha hogy rosszabb jöhet
tenyerén hozta az örömöket
s lecsendesítette lázadó fiát
elmondott helyettem egy-egy imát
s szólt ne háborogj nem halunk éhen
mert boldogok a lelki szegények
Seres László
Nagytarcsa
Hozzászólások