2014 január 29, Nürnberg
Az ilyen napokért érdemes élni!
Szeretett blogtársunk, D. Éva, a Nosztalgia Klub vezetője igen-igen színes, gazdag, értékes munkát végez, melyért minden elismerés megilleti. Az ő meghívására vettem részt immár harmadszor virágaimmal ( és legkedvesebb élővirágommal, Marikámmal) együtt a Klub tegnapi rendezvényén.
https://picasaweb.google.com/piroskaho/Nurnberg_2014_jan_29#
A csoporttagok egyike a nemzetközileg elismert írónő, Elisabeth Ottenberger, aki, akárcsak Éva,- Váradról származik. Versei és prózai írásai könyvekben olvashatók. Én is kaptam tőle két könyvet: Versekbe foglalt gondolataim, valamint Vándorévek. Az elsőből emeltem ki a következő, sokat mondó versét:
A hazám
Három hazám van: Erdély
Magyarország, Bajorország,
mind a háromhoz húz a szívem.
Melyiket szeretem? Mindegyiket.
De az egyiket nagyon szeretem,
ahol leéltem nyomorult fél életem,
a másik kettő csak a jót adta nekem.
Elisabeth Ottenberger
*************************************************
Ez a szoba egy mosoly ország, egy szívdobbanás elnyújtott csendben, hol hallani lehet a lélegzetet, ami éppen fennakad a csodálattól, melyből öröm és élet fakad. Aki ide belép, elfelejti minden gondját, légneművé válik a test, mint a sóhaj, s kikristályosodik a szárnyaló lélek gyönyörűsége a megfestett képeken, a leírt szavak dallamában. S mégis e csapongó csodák közt ott van a megvalósult álom, a mindennapi küzdelemre sarkaló emberi hit a létezés szépségében, az alkotó munka örömeiben, ami nélkül nincsenek sikerek, s ami nélkül az élet mit sem érne.
Egy szóval, röviden: SZÉP.
(Seres László)
Hozzászólások